Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Pest és buda könyvtári nyilvánosságának kialakulása. Frank Ignác könyvtáralapító terve
Pest és Buda könyvtári nyilvánosságának kialakulása 25 dött össze [...] a nagy gondolkodó valóban a magyar szellemi élet szélesebb értelemben vett felemelésén fáradozott, anélkül hogy erről bárki is életében tudomást szerezhetett volna."13 Ezt a nézetet könyvtártörténeti összefüggések is megerősítik. Egyrészt az 1840-es években a pesti értelmiség meghatározó köreiben - Frank tanártársai körében is - szinte kötelezőnek számított a hagyományozás - könyvtáralapítás.14 Másrészt Frank munkakapcsolatban állt Toldy Ferenccel, a könyvtári nyilvánosság ügyének képviselőjével, aki az egyetem tanárait arra bíztatta, hogy a könyvtár „az azonos életcélú és műveltségű emberek baráti együttlétének, tudományos eszmecseréjének műhelye legyen"15 Toldy a kiegyezés után azonnal előállt egy polgári jellegű városi könyvtár részletesen kidolgozott - feltehetőleg már korábban végiggondolt - koncepciójával. Talán nem alaptalan Frank Ignác könyvtárhagyományozó-alapító gesztusát illetően Toldy hatására is gyanakodnunk. A Frank hagyomány sorsa az önkényuralom korában Könyvtáralapító adomány Magyarországon soha kedvezőtlenebb időben nem született, mint Frank Ignácé. A szabadságharc leverése utáni osztrák hatalom a városi olvasókörökben a rebellió fészkeit látta, gyanakvással nézte és gátolni igyekezett működésüket. Minden társadalmi egyesületnek újra kellett kérnie alapszabálya jóváhagyását, a könyvtári jegyzékeket a Könyvvizsgáló Hivatal vetette egybe a tiltott nyomdatermékek listájával, sőt azon túl is bekérette azokat a műveket, „melyek címük, a tárgyalt téma, a megjelenés ideje vagy a szerző ismert felfogása miatt kérdésesnek tűnnek fel." A félelem légköre véget vetett a reformkorban kivirágzó könyvtáralapító buzgalomnak. (Legfeljebb minden ideológiától távol álló szakkönyvtárak jöhettek létre, például 1851-ben a Kereskedelmi és Iparkamara könyvtára.) A korábban alapított könyvtárak megrekedtek az 1848-ig elért szinten, „mind a hatóságok, mind a magyar társadalom súlyos gondjaival magára hagyta a nemzeti intézményét" - fakadt ki a Pesti Naplóban Kubinyi Ágoston, a Nemzeti Könyvtár igazgatója, de panasza a közkönyvtárak egészére is ráillett. A korszak a félbemaradt, „beládázott" könyvtárak kora volt. Ládákban hevert az Árva megyei könyvtár alapozásául szánt 40 ezer kötetes gyűjtemény, Csaplovics Lőrinc ajándéka, a komáromi megyeháza folyosóján fel- bontatlanul hevert Kultsár István több ezer kötetes könyvtáralapító ajándéka. Sőt a Nemzeti Múzeum könyvtárában is „több teremben a könyvek csupán a padlóra vannak halmozva vagy éppen ládákba zárva" - a Pesti Hírlap 1851-es tudósítása szerint. Mindez előre vetítette Frank Ignác nagylelkű adományának, könyvtáralapító álmának várható sorsát is.
