Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Válság - váltás - konszolidáció. a könyvtár az ellenforradalom és a bethleni konszolidáció korszakában
258 A főváros könyvtárának története 1945-ig meket kapott. Kénytelen volt ebbe elhelyezni a gyermekkönyvtárak le kellett mondania a folyóiratolvasóról, és a felnőtt részleget az alkalmatlan régi üzlethelyiségben hagyni (kettészakítva ezzel az intézményt.) A Király Pál utca 11. sz. emeleti helyiségeit Wolff Károly Keresztény Községi Pártja foglalta el klubhelyiségnek. Az ellenzéki sajtó nem mulasztotta el a könyvtárból párthelyiséget formáló Wolff-párt kipellengérezését, de ez a könyvtár helyzetén már nem változtatott. A 2. sz. Almássy téri könyvtár is a lassú lepusztulás útján haladt. Ezt a fiókot legalább a közeli bezárás, megszüntetés réme nem fenyegette (eltekintve attól a hamar lezáruló incidenstől, mikor 1920. május 28-án a kerületi rendőrkapitányság tévedésből bezáratta, mint szabadkőműves intézményt, a falon levő emléktábla alapján.53) Ez a könyvtár is osztozott azonban társai elnyomorodó sorsában. Egy korabeli újságírói beszámoló szerint: „Betört ablakait nem látják el üveggel, a lemállott falat kőműves nem vakolja [...] egyik könyvállványát kiürítették, a polcokra tüzelőt raktak [...] legalább az idén nem fogunk fázni, mondja a könyvtároskisasszony."54 A hálózatban legbiztonságosabban az a két új intézmény működött, melyeket a Tanács- köztársaság alatt vett át a könyvtár az alapító polgári egyesületektől: a Budapesti Könyvtár Egyesület és az V. kér. Közjótékonysági Egyesület egykori könyvtárai. Ezeket még a Tanácsköztársaság ideje alatt felújították. Igaz, hogy az átadás jogi, formális ügyei mindkét helyen évekig húzódtak, valójában azonban egyik egyesület sem tartott igényt saját könyvtárára. Bár a meglevő fiókkönyvtárak fenntartása és ellátása is gondot okozott, már 1920 végén határozat született a fejlesztésre is: a könyvtár vezetését felszólították, hogy az I. kerület részére a Szarvas tér környékén, illetve Óbudán keressen megfelelő helyet egy fiókkönyvtár számára, s ehhez a tanács a berendezés és a könyvbeszerzés költségeit is biztosította. Kremmer azonban a helyiség keresésében nem járt sikerrel. 55 A fiókkönyvtárak ügye 1922-re mélypontra jutott. Nem meglepő, hogy a forgalom mutatószámai is ekkor süllyedtek a légmélyebbre: a háborús évek csaknem 300 ezer kötetes fiókhálózati forgalmával szemben 200 ezerre.56 A kudarcok sorozata után Kremmer már a hálózat teljes összeomlásától félt: „Kétségessé válik a fiókhálózat fenntartása" - írta jelentésében. Közjáték: egy központi népkönyvtár terve A hálózat leromlásának mélypontján ismét új, a Fővárosi Könyvtárral rivalizáló koncepcióval jelentkezett Mosdóssy Imre, ezúttal mint Budapest Székesfőváros Iskolánkívüli Népművelési Bizottságának ügyvezető elnöke. Elgondolását arra alapozta, hogy a kultuszminisztérium a budapesti népkönyvtárak ügyét a Mosdóssy által vezetett Népművelési Bizottság hatáskörébe rendelte. Terveiről tájékoztatta a könyvtár
