Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Válság - váltás - konszolidáció. a könyvtár az ellenforradalom és a bethleni konszolidáció korszakában
256 A főváros könyvtárának története 1945-ig Bár Dávid Antalt feltehetően a Keleti Gyűjtemény vonzotta a könyvtárhoz, 1919-1921-ben a könyvtári munkaerőhiány miatt nem a szakterületén foglalkoztatták. Enyvvári Jenővel együtt a Reference-osztályban dolgozott, a gyűjteményt különmunkában, a délutáni órákban gondozta. Csak az 1922-es átfogó státusrendezés tette lehetővé, hogy áprilistól fél munkaidőben a Keleti Gyűjteményt szervezze. A következő években - bár nagyobb anyagi fejlesztésre nem nyílt mód - a gyűjtemény ügye jelentősen előre haldt. Az eddig zsúfoltan összehalmozott anyagot Dávid rendezetten, polcokon helyezte el, így most már hozzáférhetővé vált. Napirendre került a nagy amerikai, angol, francia szaklapok beszerzése, első lépésként a Revue d'Assyro- logie-t fizették elő. A gyűjtemény anyaga szerepelt a Hopp Ferenc Múzeum 1923-ban kiadott könyvtárkatalógusában, így a külföldi tudósokhoz is eljutott. Dávid kiváló hazai kutatókat vont be a munkába, az anyaggal kapcsolatos tanulmányt írt pl. Kunos Ignác és Stein Aurél. A Keleti Gyűjtemény fejlődésnek indult, ugyanakkor az eddig összetett jellegű gyűjtemény egyre inkább orientalista arculatot kapott. A FIÓKHÁLÓZAT ALAKULÁSA Kremmer Dezső, bár korábbi munkaköre nem kapcsolódott a fiókhálózathoz, vezetőként kezdettől igen aktívan foglalkozott a fiókok ügyével. Ez szükséges is volt az új társadalmi körülmények között a könyvtár elfogadtatása érdekében. A központi könyvtár jellegét - mely másfél évtized alatt alakult ki - s a társadalomban élő könyvtárképet nehéz volt rövid idő alatt megváltoztatni, viszont a kevesebb aktuális támadásnak kitett és új kulturális szerepet vállaló fiókkönyvtárak jó érvet, hivatkozásai alapot teremtett Kremmer számára a könyvtár elfogadtatásához. A gondot az okozta, hogy a gazdasági krízis következményei éppen a fiókkönyvtárakat sújtották a legjobban. 1920-21-ben a minimálisra zsugorodott könyvbeszerzést csaknem teljes egészében a központi könyvtárra koncentrálták, a fiókok ellátása szinte teljesen megszűnt. Maguk az épületek is siralmas állapotba kerültek: a háború és a forradalmak alatti elkerülhetetlen lepusztulás után most jött volna el a felújítások ideje, de a gazdasági helyzet erre nem adott módot. A romlás évei 1919 őszén a Fővárosi Könyvtár hét fiókkal rendelkezett, ebből öt a Szabó Ervin-i időkből származott, kettőt a Tanácsköztársaság alatt vettek át más intézménytől Az utóbbiakat Kremmer is következetesen a Fővárosi Könyvtár intézményének tekintette, bár formális jogállásuk sokáig tisztázatlan volt. Az öt régi intézmény közül kettő - a diákotthoni és az állatkerti, - bár névleg fiók- könyvtárként szerepelt, valójában inkább csak kölcsönzőállomás volt A gazdasági válság először ezeket sodorta el.
