Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Válság - váltás - konszolidáció. a könyvtár az ellenforradalom és a bethleni konszolidáció korszakában
242 A főváros könyvtárának története 1945-ig megtagadását jelentette, hiszen a könyvtár így megszűnne a közösség, a város tulajdona lenni. Az alternatívaként javasolt „részleges" államosítás is az önkormányzati elv teljes felszámolását jelentette volna, mert a javaslattevő szerint az intézmény közvetlenül a Könyvtári Tanács (A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának tervezett jogutóda) alá tartozna, személyzete pedig a miniszter hatáskörébe. A javaslat másik lényegi eleme: a központi könyvtár társadalomtudományi szak- könyvtár jellegének felszámolása, közművelődési könyvtárrá nyilvánítása. - Gulyás ezzel a már tíz évvel korábban megfogalmazott, s egy évtizeden át harcosan képviselt nézeteit fogalmazta újra. Ám ezúttal nyitott kapukat döngetett: Kremmer már korábban bejelentette a polgármesternek hasonló szándékát. Bár Gulyás és Kremmer e kérdésben látszólag azonos állásponton voltak, valójában nagy különbség volt a két elképzelés között. Gulyás szakvéleményében a központi könyvtár mint egy lefokozott public library - vagy inkább mint egy óriásira növesztett népkönyvtár - jelenik meg, (a szépirodalom válogatott termékei, a legfontosabb napilapok, a megbízható ismeretterjesztő kézikönyvek, az alapvető összefoglalások gyűjtését javasolta), Kremmer ezzel szemben „egyetemes jellegű kultur- könyvtárat", voltaképpen egy általános gyűjtőkörű tudományos könyvtárat vázolt fel, és a deklaratív kijelentései ellenére sem akarta valójában a társadalomtudományi gyűjteményt radikálisan felszámolni. Gulyás javaslata a Fővárosi Könyvtár szolgáltatásainak minden területén korlátozni kívánta annak liberális hagyományait. A 18 éven aluliakat kitiltaná a könyvtárból (vagy iskolaigazgatói engedélyhez kötné tagságukat), világnézeti szempontok szerint korlátozná a szépirodalom és az ismeretterjesztő művek beszerzését. E téren ismét szembekerült Kremmer nézeteivel, aki - az indexre tett művek terjesztési tilalmán kívül - kevésbé radikálisan korlátozta a Szabó Ervin által kialakított liberális könyvtárhasználati szokásokat. Még radikálisabb volt Gulyás javaslata a gyerekek könyvtári ellátását illetően. Visszájára fordítva Szabó Ervin egykori állománybeolvasztási terveit, javasolta „az ifjúsági osztályok teljes megszűntetését, s kellőképp megrostált könyvkészletüknek a fővárosi iskolák ifjúsági könyvtárába való átutalását." Az indoklás: a fiókkönyvtárakban „az oktatási személyzet ellenőrzése nélkül elégítették ki a gyerekek vágyait." - Ez a terv a fiókhálózat 30 %-os leépítését jelentette volna.20 A javaslatok elutasítása Az események arra mutatnak, hogy tíz hónappal a Tanácsköztársaság bukása után a Fővárosi Könyvtár ügyében fordulat történt: míg korábban Kremmer vállalta a radikális átszervezések végrehajtását (elsősorban a személyzet kérdésében), most már a folyamat lezárásában, az intézmény társadalmi-politikai elfogadtatásában, fejlesztésének
