Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Válság - váltás - konszolidáció. a könyvtár az ellenforradalom és a bethleni konszolidáció korszakában
Válság - Váltás - Konszolidáció 235 élet kérdéseire feleletet adó tudomány az értelmiség körében hitelét vesztette. A változással szemben elemi igény támadt a nyugalomra és rendre. Ezek tartópilléreit a vallásban és a nemzeti érzésben látták. A magyar társadalom egy kérdésben volt egységes: a trianoni döntés igazságtalannak érzésében, az elcsatolt, zömmel magyar lakta területek visszaszerzésének óhajában. A nacionalizmus csaknem kötelezővé vált. Mindezek a változások homlokegyenest szemben álltak a könyvtár Szabó Ervin által kialakított arculatával. Az ellentét olyan éles volt, hogy az első, egzisztenciális megrázkódtatások idején alapjaiban veszélyeztették a könyvtár létét. Vagy legalább is veszélyeztetni látszottak, hiszen a háború végére a főváros könyvtára már olyan súlyú intézménnyé növekedett, mellyel minden körülmények között számolni kellett. 1920-ban kultuszminiszteri kijelentés nyomatékosította, hogy „a Fővárosi Nyilvános Könyvtár ügye szociálpolitikai, kulturális és nemzeti szempontból egyaránt nagy horderejű kérdés."5 E kérdéssel való birkózás jellemezte az 1920-as évtized első éveit. A VEZETŐSÉG LEVÁLTÁSA Harcok a könyvtárvezetői pozícióért 1919 augusztusa után - mikor a könyvtárnak, mint fővárosi intézménynek még a léte is vitatottá vált - a kérdés nem úgy vetődött fel, hogy helyükön maradhatnak-e a régi vezetők, hanem: a könyvtáron belülről vagy kívülről kap-e valaki megbízást az intézmény átformálására? A régi könyvtárvezetés ezt augusztus elejének zűrzavaros napjaiban csak fokozatosan ismerte fel. A politikai eseményekről jól tájékozott Dienes már augusztus 2-án távozott, Braun viszont ugyanaznap még optimista körlevélben közölte: „Hétfőn, du. 6 órakor nyitjuk meg új fiókunkat. Kérjük az elvtársakat, jelenjenek meg."6 A központi könyvtárat a Peidl-kormány napjaiban, és különösen augusztus 4-e, a román csapatok bevonulása után bizonytalanság, felfűtött légkör és politikai megosztottság jellemezte. (Jól érzékelteti ezt a nemzeti zászló kitűzése vagy ki nem tűzése körül kirobbant szélsőséges hangú munkatársi vita.) A belső erőviszonyok 7-én fordultak meg sarkalatosán, amikor detektívek jelentek meg a könyvtárban, letartóztatták Szigeti Gabriellát és Pikier Blankát, akik - Dienes távozása után - a politikailag legexponáltabb munkatársak voltak. 7 Augusztus első heteiben a visszarendeződő hatalmi apparátusok Budapesten is igyekeztek a még helyenként meglevő vagy feltételezett politikai ellenállás letörésére, ennek keretében került sor augusztus 7-én a központi könyvtárban a letartóztatásokra. Szigeti Gabriella és Pikier Blanka a proletárdiktatúra bukása után is nyíltan hangoztatták elveiket, politikai vitákat folytattak a könyvtárban és a VAOSz keretében is. Letartóztatásukban a könyvtár tisztviselőinek is szerepe volt, az első kihallgatási jegyzőkönyvek könyvtári hivatalnokok közléseire is hivatkoznak. Pikier Blanka