Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár a forradalmak korában (1918-1919)
A könyvtár a forradalmak korában (1918-1919) 229 A képzett munkaerőket lekötötte a két hónapos könyvtáros tanfolyam előadássorozata (Kremmer, Pikier, Enyvvári, Braun, Kőhalmi, Váradi) és a különböző helyekről összegyűlt nagy mennyiségű ömlesztett könyvanyagnak különféle célokra történő szelektálása, a „repülő bizottságok"-ban való részvétel. Az országos könyvtárpolitikában való részvétel miatt kiesett munkaidő pótlására Dienes László mint könyvtárügyi megbízott lépéseket tett a létszám fejlesztése érdekében. A Budapesti Munkás és Katonatanács elnökségéhez intézett beadványában 2 milliónyi hitelt kért könyvtári célokra. Ez a könyvtári létszám bővítését is magában foglalta. Javaslatát az elnökség elfogadta és az Országos Közalkalmazotti Tanácshoz küldte fel jóváhagyás végett. A jóváhagyás a Tanácsköztársaság ideje alatt nem érkezett meg, de Dienes a várt hitelezésre tekintettel időközben fizetési előleg utalványozását rendelte el. így a könyvtár július végéig 21,500 korona összeget fordított fedezetlenül személyi kiadásokra. Végül is július végére a könyvtár eredeti létszáma megduplázódott, több mint 60 fővel emelkedett. Egy augusztus 29-i irat 64 fős létszámgyarapodást említett. (27 tisztviselő és 37 gyakornok.)62 Mindezekhez számítsuk hozzá a szűk méretű könyvtárban rendszeresen gyakorlatot végző 92 könyvtáros hallgatót. A könyvtár belső képe teljesen megváltozott: míg korábban a könyvtárosok viszonylag kicsi, de szakképzett csapatának jól szervezett munkája volt a jellemző, most a tanulókkal együtt háromszorosára növekedett, de nagyobb részükben gyakorlattal egyáltalán nem rendelkező csapat látta el a könyvtár feladatait. A KÖNYVTÁR TEVÉKENYSÉGÉNEK TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE A társadalomnak az a rétege, mely a könyvtárakról is véleményt formált, mindazt, ami a Tanácsköztársaság alatt a magyar könyvtárügyben történt, közvetlenül a Szabó Ervin Könyvtárnak tulajdonította érdemként vagy rótta fel bűnként. Bár jogilag és formálisan elkülönült a könyvtárügy országos irányítása és a főváros könyvtára, a kezdeti időkben a két szerepkör még a hivatalos rendeletekben is egybemosódott.63 És ha május 1. után a könyvtárügyi politikai megbízottak önálló irodahelyiségbe költözésével a tevékenységi körök a kívülállók számára is láthatóan elkülönültek, az országos és budapesti könyvtárügy politikai és szakmai irányításának minden fontos pozíciójában a fővárosi könyvtár ismert munkatársaival lehetett találkozni. A Tanácsköztársaság első szakaszában a nagy könyvtárak viszonya az új művelődés- és könyvtárpolitikához, s azon keresztül a Szabó Ervin Könyvtárhoz „valamiféle békés, itt-ott zúgolódó megférés" volt,64 helyenként mérsékelt szimpátiával, (ami a szakelőadásokban, szakmai tanfolyamokon vállalt szerepben is megnyilvánult), a meghirdetett távlati tervek szkeptikus szemléletével, sőt irreális rálicitálással. Zokszó nélkül együttműködtek a Dienes által kiküldött Enyvvárival, aki például az Országos Széchényi
