Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár a forradalmak korában (1918-1919)
A könyvtár a forradalmak korában (1918-1919) 223 A központosított könyvtári ellátás koncepciója arra a feltételezésre épült, hogy a proletárdiktatúrában döntési helyzetbe került társadalmi intézmények és csoportok, - melyeknek a sajtó egyébként a szükséges könyvekhez való hozzájutás könnyű és gyors lehetőségét ígérte, - a centralizáció jövőbeli előnyeiért le fognak mondani a saját kis könyvtár közvetlen előnyeiről. Ez a hit illúziónak bizonyult, ennek éppen ellenkezője történt: a megszüntetett kisebb könyvtárak helyett még több új kis könyvtár létrehozásának igénye jelentkezett. Mivel az új könyvtárak létesítésének most nem volt ára- állományukat a felszámolt intézmények összegyűjtött könyveiből lehetett kialakítani- az igények határtalanná váltak. Saját kis könyvtárakat igényeltek az új intézmények, hivatalok, az üzemek, a fegyveres alakulatok, változatlanul ragaszkodtak régi kis könyvtáraikhoz az iskolák. Ez veszélyeztette a Dienesék modernizációs törekvéseinek alapjául szolgáló társadalmasított könyvvagyont. Szemléletes képet rajzolt erről a jelenségről A Tanácsköztársaság Könyvtárügye cikkírója: „Minduntalan azzal a tendenciával találkozunk, hogy a szerencsésen elhalasztott kisgrajzlerájt könyvtári téren támasszuk fel. Nincs nap, nincs óra, hogy ilyen törekvések céltalan, pazarló, meddő voltáról ne kellene előadásokat, meggyőző vitatkozásokat folytatnunk. A nagy újjászervező lázban alakult egy nagy termelési és egy még nagyobb kultur- bürokrácia. Kis hivatalcsírák átszerveztettek nagy irodaüzemekké, és olyan feladatokra, amelyeket addig pincéből intéztek, népbiztossági csoportok alakultak. Ezek az új üzemek, irodák és csoportok aztán nyomban a legfantasztikusabb igényeket támasztották helyiség és felszerelés dolgában, és csak természetes, hogy legelső helyen állott egy legfeljebb egy héten belül megszervezendő szakkönyvtár, mely legalább tízezer kötet szakmunkából álljon. Ez a naivitás követelőző is, mert rendszerint nem kíván kevesebbet, minthogy 1. műszaki, természettudományi, orvosi és egyéb szakmunkákban teljesen szegény lévén a magyar könyvpiac, akkora kötetszámban teremtsünk elő szakmunkákat, amilyenben ezek együttvéve Középeurópában sincsenek. 2. Ezeket a szakmunkákat emeljük ki ebből vagy abból a közkönyvtárból és helyezzük hozzájuk."46 Gyári munkáskönyvtárak Az Alapelvek-ben és az új könyvtárpolitikát megfogalmazó más könyvtárosi írásokban nem szerepeltek munkáskönyvtárak, ezek a dokumentumok egységes közművelődési rendszerről beszéltek. Ezzel szemben a Fővárosi Munkástanács április 15-i rendeletében már arra szólította fel a Szabó Ervin Könyvtárat, hogy kezdje meg „a budapesti fiókhálózat kiépítését, gyári munkáskönyvtárak és mozgó könyvtárak szervezését." Dienes a külön munkáskönyvtárak igényének a politika részéről történt megjelenését elvi megalkuvásnak tartotta, de kényszerűen tudomásul vette. Úgy vélte, hogy ezek
