Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Pest és buda könyvtári nyilvánosságának kialakulása. Frank Ignác könyvtáralapító terve
Pest és Buda könyvtári nyilvánosságának kialakulása 21 Az új könyvtártípusnak, a főúri gyűjteményből tudatosan közkönyvtárrá alakított intézménynek két reprezentánsa Pest könyvtári nyilvánosságát gazdagította. A nemzeti kultúra alkotásainak közkinccsé tétele érdekében Széchényi Ferenc nagycenki könyvtárát 1802-ben „édes hazánknak és a közösségnek hasznára és javára" a nemzetnek adományozta, s a következő évben az alapító okiratnak megfelelően Pestre szállíttatta. Széchényi Ferenc tette a könyvtáralapítás etalonjává vált, noha gyűjteményének nyilvánossága sokáig csak elvben létezett, mivel az állomány elhelyezési, kezelési majd védelmi okok miatt évtizedekig csak igen szűk körben volt elérhető. A reformkor beköszöntekor tehát Pestnek már két, szabályzatuk szerint nyilvános könyvtára volt, de egyik sem töltötte be maradéktalanul ezt a funkcióját. Pontosan fogalmazott 1826-ban Teleki József az Akadémia (korabeli nevén: Magyar Tudós Társaság) könyvtárának alapító levelében: „a szükséges pénzalap hiánya miatt szűkebb korlátok közé szorított" Egyetemi Könyvtárral és „a sajátos rendeltetésénél fogva A régi városháza 1840 körül, ahol Pest első ismert könyvtárát őrizték Magyarországra korlátozott" Nemzeti Könyvtárral szemben az új könyvtár két irányba is nyitott: „az emberi ismeretek óriási mezejére" terjeszkedett ki, nyilvánossága pedig „a haza összes polgárainak használatára". Az Akadémia lassan alakuló könyvtárát a közösség, Pest és Buda lakosságának egy része is magáénak tekintette. Jól mutatják „a mi könyvtárunk" érzület kialakulását a könyvadományok, melyek - korábban példátlan módon - a társadalom minden rétegéből érkeztek. Az 1840-es években mintha kezdtek volna beérni a polgári átalakulásért küzdő Magyarország könyvtári gyümölcsei is. Pest könyvtárügyében ekkor több előrelépés
