Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár az első világháború éveiben (1914-1918)
200 A főváros könyvtárának története 1945-ig temény volt a könyvtár reménysége."50 E mondat arra utalhat, hogy a szociológia iránti igény lanyhulását látó (és jelentéseiben is regisztráló) Szabó Ervin könyvtárát más módon is be akarta vonni a társadalom érdeklődési körébe. „A keleti gyűjteményünk fejlesztése ... nagyon fontos nemzeti föladattá lett" - írta a polgármesternek.51 Többről volt szó, mint a társadalomtudományi tájékozódás földrajzi kiterjesztéséről. Az lett a cél, hogy „Keleti gyűjteményünk ne csak a messze jövőben feleljen meg a keleti testvéresülés és expanzív törekvések nyomában bizonyára fölébredő érdeklődésnek a keleti tudományok iránt, hanem lehetőleg meg is előzze azokat."52 [Kiemelés: K.S.] A „keleti testvéresülés és expanzív törekvések" tudományos intézménye a Magyar Keleti Kultúrközpont volt, alelnöke és meghatározó szellemi irányítója Teleki Pál, aki a Kultúrközpont köré tömörülő, különböző szakágú tudósok működésében eszközt látott a Keletre történő sikeres gazdasági és kulturális expanzióhoz, a „nemzeti tudományra épülő nemzeti gazdagodás" elvének megfelelően. Szabó Ervin már megalakulásának évében, 1916- ban tárgyalt a Kultúrközpont vezetőségével, Telekivel is,53 (tőle a Keleti Gyűjteménnyel kapcsolatban szakvéleményt kért, amit meg is kapott), és megegyeztek a Kultúrközpont könyvtára és a Keleti Gyűjtemény egyesítésében, hogy az „a Budapesten előreláthatólag majd nagy számban tanuló ifjúság dolgozó helyévé, laboratóriumává tétessék."54 Az egyesítés feltétele önálló helyiség biztosítása lett volna, ezt azonban a könyvtár nem tudta megvalósítani. Az egyesítés érdekében tett lépésekkel párhuzamosan Szabó Ervin a gyűjtemény további bővítésén is munkálkodott. Módot talált rá, hogy Braun Róbertét hivatalos jóváhagyással eljuttassa Belgrádba, „hogy ott szerb könyveket vásároljon, esetleg az illetékes hatóságok engedélyével a lefoglalt készletekből válogathasson."55 Kitartóan kereste a gyűjtemény kezelésére alkalmas, orientalista ismeretekkel, nyelvismerettel rendelkező személyt, a Keleti Kultúrközpontból ideiglenes átcsábította Pilya Milovoj Keleti Akadémiát végzett tudóst, és tárgyalt az állástalan gimnáziumi tanár, Dávid Antal (a későbbi aligazgató) felvételéről.56 Szövetségest keresve a Keleti Gyűjteménnyel kapcsolatos terveihez jutott el Szabó Ervin a Túrán című folyóirathoz. 1918 elején levélben kérte Telekit, a Túrán főszerkesztőjét egy cikkének közlésére, majd egy belső használatra szánt feljegyzésben, pro memöria-ban tájékoztatta őt koncepciójáról.57 Ebben gyűjtőköri kooperációt tervezett - mint 1910-ben, az Emlékiratban - de most már csak a nagyobb könyvtárak és az érintett szakgyűjtemények keleti vonatkozású anyagára szűkítve. Ugyanezt a koncepciót fogalmazta meg a szélesebb közönség számára, némileg visszafogottabban, diplomatikusabban, a Turán-nak küldött és ott megjelent cikkében is.58 Az ésszerű könyvtárközi kooperációra vonatkozó Szabó Ervin-i tervek azonban - mint 1910-ben is - süket fülekre találtak. A Keleti Gyűjteményre vonatkozó nagyszabású tervek kibontakozását Szabó Ervin betegsége és a viharossá váló belpolitikai események megakadályozták.
