Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár az első világháború éveiben (1914-1918)
194 A főváros könyvtárának története 1945-ig A szabadpolc térhódítása A fókkönyvtárak - csakúgy, mint a központi könyvtár - zárt polcos rendszerrel indultak. Váradi Irma nevéhez fűződik a nyílt polc bevezetése a 3. sz. Százados úti fiókban, a forgalom meggyorsítása érdekében. Az ő példáját követte a 2. sz. Deák Ferenc könyvtár, mikor a nyomasztó helyhiány miatt az ifjúsági kölcsönzést kihelyezte az Almássy téren bérelt üzlethelyiségbe, s a változtatás adott alkalmat a szabadpolcra való áttérésre. A Gróf Károlyi utcai 1. sz. fiókban az ifjúsági kölcsönző berendezését már eleve a szabadpolc rendszer céljainak megfelelően készítették. A könyvtárvezetés hamarosan átlátta a gyakorlatias okokból bevezetett rendszer könyvtárpedagógiai előnyeit is. A Könyvtári Szemle cikkírója szerint: „A nyílt polc a könyvtár pedagógiai hatását növeli. A könyvtár és az iskola akkor jó igazán, ha önállóságra nevel. A könyvtár feladata nemcsak az, hogy a gyermeket jó olvasmánnyal lássa el, hanem hogy (a gyerek) megtanulja az olvasmány kiválasztását is..."32 A felnőttek továbbra is indikátoros rendszerrel működő zárt polcos kiszolgálásban részesültek, a Walter Hofmann-i példának megfelelően. Az olvasói igények és a könyvtár célkitűzései A háború kitörésekor Szabó Ervin úgy vélte, hogy a háborús események mélyebbre ható változást fognak előidézni a budapesti közönség olvasási igényeiben is: előtérbe kerül a politikai és hadügyi információk iránti érdeklődés, növekedni fog a velük összefüggő témakörök keresettsége, tömegessé válik a könyvtári újságolvasás. Ilyen megfontolások alapján rendezett be soron kívül egy ideiglenes hírlapolvasó termet. Az első hónapok elteltével azonban a közönség olvasási igényei alapvető vonásokban a régi mederbe tértek vissza. A kölcsönzött művek tematikai összetétele a központi könyvtárban a háborús évek alatt nem különbözött alapjaiban az előző évtized struktúrájától. Másrészt Szabó Ervin 1914-ben, az intézménynek nyilvános könyvtárként való újra nyitásakor arra is számított, hogy a központi könyvtár immár nyíltan hirdetett társadalomtudományi jellege s ennek megfelelő állománygyarapítása előtérbe fogja állítani a szorosan vett társadalomtudományi témakörök (szociológia, szociálpolitika, államtudomány) iránti keresletet. Ez sem következett be. 1916-17-ben a forgalmat illetően arról kellett beszámolnia, hogy „akárhány, nem szoros értelemben vett vagy egyáltalán nem társadalomtudományi diszciplína a társadalomtudomány elé került." A sorrend: közgazdaságtan (16%) történelem (12%) jogtudomány (9%),
