Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)

A könyvtár az első világháború éveiben (1914-1918)

A könyvtár az első világháború, éveiben

183

A KÖNYVTÁR AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ÉVEIBEN

(1914-1918)

A világháború egy rendkívül dinamikusan fejlődő, ideiglenesnek vélt otthonába éppen beköltözött (de az új könyvtárépületben még mindig reménykedő), öt fiókkönyvtárból álló hálózatát nemrég beindító, (de további fejlesztési terveket szövő) intézmény életébe robbant be. „Az Európát lángba borító világháború a mi új terveinket és kezdeményezéseinket is elfojtotta" - fogalmazta meg Szabó Ervin.1

Bár a háború első hónapjaiban a könyvtár körül - s részben a könyvtárvezetésben is - az elbizonytalanodás volt a jellemző, („a kölcsönzést az első időkben beállott jogbizonytalanság miatt teljesen beszüntettük, majd később is lényegesen korlátoztuk", és az állománygyarapítás is elbizonytalanodott), de rövidesen kialakultak az új helyzet könyvtári életének keretei. Tudomásul kellett venni az intézményfejlesztésre vonatkozó tervek (új épület a központi könyvtárnak, új fiókkönyvtárak) szertefoszlását. Ugyanakkor a könyvtár további helyzetére nézve fontos és kedvező körülményt jelentett az a tény, hogy 1914-ben már a kiépített hálózat és a megindult központ működéséhez szükséges - a korábbiakhoz képest igen magasra emelt - költségvetéssel és létszámkerettel lépett be. Jogosan jegyezte meg Szabó Ervin: „A mi könyvtárunk a

Szabó Ervin