Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása 173 „Elrendelte, hogy az ajtó előtt nem szabad egymást tessékelni, előreengedni. Az lép be elsőnek, aki előbb ért oda, tekintet nélkül arra, hogy nő-e vagy férfi."169 Ugyancsak meghökkentő, hogy dolgozók tervezett nyilvántartó lapján a magánolvasmányaikat is regisztrálni tervezte. Mint várható volt, Szabó Ervin igazgatói szigora munkahelyi feszültségeket is eredményezett. Leglátványosabbak ezek közül a nők túlzottnak tartott szabadnapjai körüli nézeteltérések voltak. A női munkaerők kérdése A főváros munkaügyi rendelkezései a hivatalnoki állás betöltését csak férfiak részére engedélyezték, nő csak fizetés nélküli gyakornoki munkakörben dolgozhatott. Mivel ez a nők számára a könyvtárban nem jelentett semmilyen perspektívát, a könyvtárakban még gyakornokként is csak férfiak dolgoztak. A hagyomány először az Egyetemi Könyvtárban tört meg, ahol Czehe Marian vállalta a fizetés nélküli gyakornoki munkát.170 Rövidesen, 1908 januárjában követte őt a Fővárosi Könyvtárban - hasonló gyakornoki státusban - Pikier Blanka. Szabó Ervin elvi kérdésnek tartotta, hogy a nőket kizáró szabályzat érvénye alól a könyvtárat kivonja, erre - a Thirring Gusztáv által szignált beadványokon keresztül - ismételten engedélyt kért a fővárostól. E beadványok azzal érveltek, hogy a nőket „könyvtári szolgálatra kiválóan alkalmassá teszi aprólékos pontosságuk és lankadatlan ügybuzgalmuk", másrészt a nyugati (és főleg az amerikai) könyvtárak e téren már bevált gyakorlatára hivatkoztak. A kérelemnek végül eleget tettek: 1908. július 8-tól a könyvtár már (ideiglenes) hivatalnokként alkalmazhatta Pikier Blankát.171 így ő lett az ország első fizetést is kapó könyvtárosnője. Rövidesen azonban az érem másik oldala is feltárult: Szabó Ervin megfigyelte, hogy az egyre növekvő számú női alkalmazott következetesen több (beteg) szabadságot vett igénybe, mint a férfiak. Az intézményi érdeket mindenkor az egyéni szempontok fölé helyező Szabó laza munkafegyelemre gyanakodott, s a problémát úgy kívánta kezelni, hogy a könyvtár nyilvános Értesítőjében évről-évre közzétette a legtöbbet hiányzók névsorát. Nem tudjuk, hogy az érintettek hogyan tolerálták ezt a módszert, de a feministák lapja, A Nő védelmükre kelt. „A pellengér - radikális hivatalfőnök kezelésében" című szerkesztőségi cikkében172 feltette a kérdést: „Szabad-e a fővárosnak olyan könyörtelen munkaadónak lennie, aki megtagadja alkalmazottaitól a teherhordó állatnak is kijáró jogot, hogy betegek legyenek?" S hozzáfűzte: „A 'mulasztók' egyike még gyermekágy idején is mulasztani merészelt." A cikk írója szerint öntudatos, szervezett dolgozók ilyen esetben már sztrájkba léptek volna. Szabó Ervin válaszában azzal érvelt, hogy korszerű, jól működő könyvtárat létre-
