Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Előszó
16 A főváros könyvtárának története 1945-ig ban a higgadt szembenézésre talán a legsürgetőbb a szükség. Ötven évről, amely a könyvtárosok körében is újraértékelésre vár. Ezekben az évtizedekben született meg ugyanis az a kiterjedt közművelődési könyvtári intézményrendszer, amely tévútnak bizonyult kísérletei, közelmúltbéli veszteségei ellenére ma is az ország könyvtári ellátásának tartópillére. A sokszor „vezérhajóként" emlegetett Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár közelmúltjának tényszerű megismerése az egész szakmai közösség számára tanulságokkal szolgálhat. Az új könyvtártörténeti monográfia szerzője mindemellett többre vállalkozik, mint az utolsó fél évszázad fehér foltjának az eltüntetésére: a mű, amelynek most első kötetét kezében tartja az olvasó, a fővárosi könyvtár teljes múltját bemutató, a régebbi időszakokra vonatkozóan is új szintézis. Persze, mint minden történeti munka, a könyvtártörténetek is egymásra épülnek, egymást gazdagítják, a korábbi kutatások értékeit hasznosítva fogalmazzák újra témájukat. A jelen könyvtártörténet is ezt teszi. Az elődök - legfőképpen Remete László 1966-os könyve - számtalan olyan forrást és tényt tártak fel, melyek szerepeltetése nélkülözhetetlen. Ezek átvételére a jegyzetek utalnak. De éppen a bőséges hivatkozás hívja fel a figyelmet az időközben megjelent szakirodalom megtermékenyítő hatására is. Számos olyan tanulmány látott azóta napvilágot, amelyek egy-egy részkérdés tekintetében nemcsak árnyalták, hanem akár egészen más fényben mutatják be az összefüggéseket. Elég példaként a Szabó Ervinről alkotott kép tisztulására utalni Litván György, Tóth Gyula és e kötet szerzőjének publikációi nyomán. Pontosabban látjuk a századelő fővárosi és állami művelődéspolitikájának mozgatórugóit Erdei Gyöngyi, Sipos András vagy Voit Krisztina kutatási eredményeinek ismeretében. Lényegesen differenciáltabban szemléli történettudományunk a két világháború közötti korszak magyar társadalmának történetét is. Óhatatlan tehát, hogy a most következő oldalak az elődökétől sok tekintetben eltérő történészi és könyvtártörténészi megközelítést tükröznek majd. Máshová kerülnek a hangsúlyok, más kontextusban, másképp értékelődnek a rendelkezésre álló források, és előtérbe kerülnek korábban kevesebb figyelemre méltatott mozzanatok, új adatok is. Remete László nézőpontját elsősorban az a kérdésfeltevés határozta meg - ha szabad egyáltalán egy ilyen szerteágazó művel kapcsolatban ilyen egyértelmű megállapítást tenni -, hogy a könyvtár miképpen segítette elő a társadalmi progresszióról alkotott század eleji jövőkép kibontakoztatását. Katsányi Sándor inkább azt vizsgálja, hogy milyen felfogások éltek a közkönyvtárak szerepéről a polgári nyilvánosság kiterjesztésében, és vajon miképpen felelt meg ezeknek az elvárásoknak egyes életszakaszaiban a főváros bibliotékája. Az első kötet 1944 végéig, a második 2001-ig vezet el az események ismertetésében. A jobb áttekinthetőség kedvéért az egyes kötetekhez külön-külön készült név- és tárgymutató, valamint időrendi áttekintés. A második kötet függelékeként adjuk közre a könyvtár kiadványainak és a könyvtárról szóló irodalomnak válogatott bibliográfiáit.
