Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
156 A főváros könyvtárának története 1945-ig a definíció kizárta nem csak a népkönyvtári jegyzékek „erkölcsnemesítő", „hazafias" szépirodalmát, hanem a kor rendkívül népszerű irodalmi kismestereit is. A puritán Szabó Ervin nem tudta elfogadni a szórakoztatást, mint könyvtári feladatot: „A szórakozás kidomborítása egyik oka a népkönyvtár alsórendűségének, pangásának és a hiányos érdeklődésnek."117 Nem kis optimizmussal azt vallotta, hogy az esztétikailag értékes és modern művek a „művelt" és a „műveletlen" rétegek olvasmányigényeit egyaránt kielégítik. Állásfoglalását hazai tapasztalatok hiányában amerikai mintakatalógusokkal és német szakirodalommal támasztotta alá. Optimizmusát tovább erősítették a sok tekintetben példaképének tekintett német könyvtáros, Walter Hofmann nézetei. Hofmann úgy vélte, hogy mindenkiben, minden társadalmi osztály körében van fogékonyság „a jó olvasmány" iránt. A munkásolvasó irodalmi ízlése - vélte - alapjában véve tiszta lap, a rárakódott kispolgári hatásoktól megtisztítva alkalmas a legigényesebb irodalom befogadására is. Szabó Ervin ebből azt a következtetést vonta le: „A válogatásban csak egy kritériumunk lehet: az ízlésben legfejlettebb és fogékonyságban legdifferenciáltabb olvasó szükséglete."118 1911-ben azonban már túl kellett lépni az ilyen sarkalatos elvi állásfoglalásokon: másfél év múlva már konkrét művek beszerzéséről kellett dönteni a fiókkönyvtárak számára. Szabó Ervin ennek megalapozására mintajegyzék készítését rendelte el. A Mintajegyzék A közművelődési könyvtárak részére Magyarországon az első igényes állomány- gyarapítási mintajegyzék 1910-ben jelent meg, Gulyás Pál szerkesztésében, Népkönyvtári címjegyzék névvel.119 Ez a mű azonban alapjaiban eltért Szabó Ervin állományépítési koncepciójától, ezért megjelenése után Szabó még fontosabbnak tartotta, hogy saját mintajegyzéke tükrözze a Gulyás Pál-i elvekkel szemben álló nézeteit. A kötet összeállítására 1911-ben Staindl Mátyás kapott megbízást, de a munkát időközben átvette a fiókkönyvtárak szervezésével megbízott Madzsar József. Madzsar József (1876-1940) pályáját orvosként kezdte, majd az egészségügy-politika radikális harcosa lett, közéleti szereplő, több művében a darwinizmus népszerűsítője, a Társadalomtudományi Társaság elnöke, 1914-től a Polgári Radikális Párt alelnöke. Irodalmi kérdésekben is tájékozott volt: kapcsolatban állt Ady Endrével, Kaffka Margittal. Szabó Ervinnel már 1905-ben együtt dolgoztak Marx és Engels műveinek sajtó alá rendezésében. A Fővárosi Könyvtárba 1912-ben lépett be főkönyvtárosi minőségben. Az 1913-ban megjelent Mintajegyzéknek120 Szabó Ervin rendkívüli jelentőséget tulajdonított. „Ennek a jegyzéknek a megjelenése határt jelez Budapest városi könyvtárának történetében" - írta a kötet előszavában. - „Mindazok a bibliográfiák, amelyeket eddig kiadtunk, szoros értelemben vett
