Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása 151 „Nem egységes [...] mindamellett nagy értékű" gyűjteményként mutatatta be a könyvtár Értesítője. A Zichy könyvtárban megtalálhatók voltak az egyetemes könyvtörténet bibliofil kincsei, a velencei aldinák, a magyar művelődéstörténet emlékei, 17-18. századbeli magyarországi naptárak, s olyan kuriózumok, mint a Mária Lujzának tulajdonított napló. A Zichy könyvtáron belül egységes gyűjteményt csak az expedícióval kapcsolatos földrajzi és néprajzi művek alkottak. A hagyaték legnagyobb értéke az az itáliai származású kódex volt, melynek valódi jelentősége csak az átvétel után, a későbbi évek során deűlt ki, s mely Zichy kódex néven vonult be az egyetemes könyv- és művelődéstörténetbe. Az adományozó halála után csaknem öt évig folyt a pereskedés (1906-1911) a főváros és a vérszerinti örökös, Zichy Rafael között. A könyvgyűjteményt a könyvtár 1911. szeptember 13-án vette át és helyezte el ideiglenesen Főherceg Sándor utcai raktárában. A könyvtár birtokába került kódex és ősnyomtatványok kezeléséhez nem volt a Fővárosi Könyvtárban megfelelő szakismeretekkel rendelkező könyvtáros. A kódex elemzésére Zambra Alajos egyetemi tanárt, az Iparművészeti Múzeum tisztviselőjét kérték fel. Zambra a korábbi feltételezésekkel szemben (Mátyás számára készített Corvinának tartották) kimutatta Angelo Cortino szerzőségét. A könyvet a múzeum laboratóriumában szakszerűen restaurálták, ennek során a leragasztott lapok alatt a 15. században lejegyzett késő-reneszánsz költeményeket fedeztek fel.103 Az átvett anyagot csak részben kezelték különgyűjteményként. A Vámbéry-hagyaték átvétele után, 1914-ben a két gyűjtemény földrajzi vonatkozású könyveit Keleti Gyűjtemény néven összevonták. A könyvtár ma is legértékesebb régisége Zichy Jencí hagyatékából: egy 15-16. század fordulóján keletkezett velencei papírkódex
