Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
148 A főváros könyvtárának története 1945-ig A tervezett új könyvtár - nagyságrendjében - a hagyományos nagy budapesti könyvtárak közé emelkedett, viszont tőlük eltérően hiányoztak a „gyökerei", néhány kötettől eltekintve a könyvtár nem rendelkezett régi állománnyal. (Most vált mindenki számára érzékelhetővé az elszalasztott Frank hagyaték hiánya.) Mintha e gyökerek hiányát akarták volna az 1910-14-es évek lázas ütemű hagyatéki vásárlásai pótolni. Más szempontok érvényesültek a könyvajándékok terén. A Szabó Ervin által példaképnek tekintett angol-amerikai public libraryk történetének egyik jellemzője volt, hogy a polgárság magáénak tekintette és jelentős adományokkal támogatta őket. Az ajándékok nem csak az állományt gazdagították, hanem a könyvtár társadalmi elismertségét is reprezentálták. A kulturális intézmények - elsősorban a múzeumok - érdemleges támogatása a századforduló táján a budapesti polgárság egyes rétegeitől sem volt idegen. Szabó kezdettől tisztában volt vele, hogy könyvtára igazi társadalmi meggyökerezését a jelentős ajándékok fogják jelezni ezért a könyvtár Értesítőjében folyamatosan hírül adott minden egyes könyvajándékozást, (amit munkatársaitól és hivatalnok barátaitól egyértelműen el is várt, a példaadás kedvéért). Ennek ellenére 1910-ig a nyugatiakhoz hasonló nagyságrendű és jelentőségű adományozásban nem részesült a könyvtár. (Ezt nem is igen lehetett elvárni, hiszen a könyvtár formálisan a városigazgatás, és nem a polgárság intézménye volt.) 1910-ben azonban a helyzet megváltozott: az új könyvtár széles körben népszerűsített terve felkeltette „a mi könyvtárunk" érzését, s megindult az adományok sora. Bár 1910-14 között több jelentős gyűjteményt is kapott ajándékként az intézmény, ezek nagyságrendileg és irodalmi értékben messze elmaradtak a vásárolt hagyatékoktól. A jelentősebb ajándékozók köre behatárolt volt: a Szabó Ervin személyével és irányzatával rokonszenvező személyek és intézmények köréből került ki. A jelentősebb gyűjtemények megszerzésük időrendjében:97 Szüry Dénes gyűjteménye (Megvásárolták: 1910 november) Szüry Dénes (1849-1909) minisztériumi tisztviselő, fordító, könyvgyűjtő. Könyvtára az 1767-1867 között megjelent magyar nyelvű müvek első kiadásait tartalmazta, nagyrészt szépirodalmi, részben politikai és történeti műveket, mintegy 2000 kötetet. „Szüry Dénes mint gyűjtő a magyar szellemi élet legizgalmasabb és legtermékenyebb száz esztendejének irodalmát választotta gyűjtése tárgyául. Páratlan tudással, s nem kis szerencsével halmozta egybe ennek az óriásokat nemző korszaknak szellemi termését, szinte maradéktalanul." (Szentkuty Pál.) Könyvtárának katalógusát maga készítette el 1907-ben.98 A hagyaték megvásárlásáról 1910. november 3-án döntött a közgyűlés. A vételár 22500 korona volt, ezt az összeget azonban nem a könyvtár költségvetési keretéből, hanem a városi költségvetés „építési díjak" rovatának maradványából fizették ki. A könyvtár Értesítője a vételről nem adott hírt. A gyűjteményt kétfelé bontották: a
