Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása 143 ebben az időben Berlinben, 1907-14 között, ahol a központi könyvtár, kerületi főkönyvtárak és a kölcsönzőállomások alkották a rendszert). Nálunk hiányoztak a központi könyvtár és a fiókok között átmenetet képező középszintű intézmények, s ez a hiány hosszú időre rányomta bélyegét a fővárosi könyvtárügyre. A könyvtárak társadalmi szükségességét mutatja az igénybevétel hallatlan intenzitása. Az olvasói igények nyomása azonban a tervezett igényes működést is ellehetetlenítette, a könyvtárak kényszerűen tömegintézménnyé váltak, ezért nem tudtak a tervezett - az értelmiséget is kielégítő - szinten működni. Fontos könyvtárpolitikai következtetést fogalmazott meg Váradi Irma 1914-ben: „Míg minden kerületnek nem lesz fiókkönyvtára, addig zsúfoltság lesz, s nem fejthet ki eredményes működést egy fiók sem. A fiókkönyvtár működésének milyenségét a könyvtárügy összessége determinálja, [kiemelés: K.S.] ennek fejlesztése az, amelyre mindannyiunknak törekedni kell."79 A fiókok társadalmi fogadtatása. Sajtóvisszhang Szabó Ervin számára fontos volt, hogy a közvélemény ne csak egyszerű könyvtáravatásként, hanem az új típusú, modern könyvtár megjelenéseként szerezzen tudomást a hálózat nagyobb egységeinek létrehozásáról. Ezért csak az Almássy téri Deák Ferenc könyvtár megnyitásának szervezett publicitást, annak viszont a lehető legszélesebb körűt: egy új kulturális intézmény, melyet a főpolgármester nyit meg, nem maradhatott sajtóvisszhang nélkül. A nagy országos lapok mind cikkeztek róla. Szabó Ervin elvárásai a sajtóvisszhangot illetően csak részben valósultak meg. A mindenki számára hozzáférhető nyilvános könyvtár megnyitásának gesztusát minden lap méltatta ugyan, de a könyvnek, olvasásnak, könyvtárnak szóló megszokott elismerések sablonjai mellett a legtöbb cikkben elsikkadt az, amit a létrehozók a leglényegesebbnek tartottak: az „amerikai típusú könyvtár" első magyarországi megvalósítása. Még a Szabó Ervin baráti köre által szerkesztett Világ is egy újabb „népkönyvtár" megjelenéseként mutatta be az eseményt80, Szabó Ervinnek kellett hozzászólásában kifejtenie: „A Deák Ferenc-Könyvtár nem az első népkönyvtár Budapesten...", hanem az első public library.81 Minden cikk felfigyelt a könyvtárak iránti hallatlan társadalmi igényre, a látogatók sokaságára, de ezzel kapcsolatban a megvalósult könyvtár szerény méreteire is. Az utóbbit az egyes lapok beállítottságuknak megfelelően kommentálták: az ellenzéki Pesti Napló az államon verte el a port: a könyvtár „igénytelenül húzódik meg az Almássy tér közepén. De hát kell, hogy igénytelen legyen. Az államnak Magyar- országon iskolákra, könyvtárakra nincsen pénze..."82, a gátlástalanabb stílusú Pesti Hírlap pedig az Almássy tér csücskére épített kis bódéról cikkezett.83 A szakmai sajtót illetően a Fővárosi Könyvtár munkatársai által írt cikkek szakszerű, lényegbevágó elemzést adtak az Almássy téri és a Százados úti könyvtárról.84 A Ma
