Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Előszó
Előszó 11 Tisztelt Olvasónk, száz év a történelem évezredeihez viszonyítva nem jelentős idő. Az egyes emberek életében azonban csak keveseknek adatik meg, hogy megérjék ezt a kort. Száz esztendő egy intézmény történetében egyszerre történelmi és emberi léptékkel is mérhető idő. Egy ilyen ünnepi alkalom megfelelő arra, hogy megálljunk egy pillanatra, számba vegyük az eltelt évtizedeket és elődeink munkásságát. Hajlamosak vagyunk azonban a magunk hiányos emlékei és tapasztalatai alapján megítélni a történelmet, ezért nélkülözhetetlen a kollektív emlékekre és szavahihető forrásokra támaszkodó tudományos feldolgozás. Célunk az, hogy valós képet kapjunk saját múltunkról - hisz csak így kaphatunk választ a ma kérdéseire is. A főváros bibliotékájának története több egy intézmény történeténél. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest egyik legjelentősebb kulturális közintézménye, a hazai könyvtári rendszer meghatározó tagja. Az elmúlt évszázad története bővelkedik nagy ívű szakmai programok kidolgozásában, s azok részleges vagy teljes megvalósításában. Elődeink folyamatosan azért dolgoztak, hogy a könyvtár szakmai koncepcióját az adott kor követelményeinek megfelelően gondolják újra, hiszen minden korszak új és új kihívások elé állította a Fővárosi Könyvtárat. Évtizedeken át állandó feladatot jelentett az intézmény megfelelő fizikai környezetének kialakítása. Tervek születtek, mai szemmel nézve is izgalmas és modern elképzelések. A legnagyobb szabásút Lajta Béla készítette; Szabó Ervinnel közösen alkották meg egy új központi könyvtárépület, egy közművelődési palota tervét. Elképzeléseiket azonban elsodorta az első világháború. Ezután úgy tűnt, a Wenckheim- palotában 1931-ben megnyitott új épület jelenti a megoldást. Újabb három évtized múltán, a hatvanas-hetvenes években azonban újra felmerültek a korábban megoldottnak hitt problémák. Az ezt követő évtizedek története a folyamatos megoldáskeresések és döntéshalasztások története. Ennek ellenére az 199o-es évek jelentős eredményeket is hoztak: a Zenei Gyűjtemény méltó elhelyezést kapott a Pálffy-palotában, illetve megépült a könyvtári háttérmunkát hatékonyan segítő Szolgáltatóház. A központi könyvtár helyzetének reméljük végleges megoldását jelentette 1997-ben a Fővárosi Közgyűlés azon döntése, melynek értelmében a palotakönyvtárat felújították és a mai igényeknek megfelelően kibővítették. Ez lehetőséget biztosított egy igazán korszerű központi könyvtár működtetésére és egyben lendületet adott a hálózat megújulásának is. Ez azonban már a ma története. Az eltelt évtizedekben átalakult látogatóink elképzelése a könyvtár hivatásáról, a könyv
