Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
118 A főváros könyvtárának története 1945-ig Könyvtárhoz tartozó) Pedagógiai könyvtár, (10 ezer kötetesre tervezett raktárral és 10 ülőhelyes olvasótermével), a Zenekönyvtár (a magasföldszinten), kölcsönözhető partitúrákkal és zongoraszobával, valamint a Vakok könyvtára10 (a legkönnyebben megközelíthető helyen, a mélyföldszinten) 1000 Braille-írásos könyvvel és felolvasó helyiséggel. Munkaszobát (a vezetők szobáin kívül) a tervezett Bibliográfiai és katalogizáló osztály, a Fiókok központja és a Csomagoló és expediáló részleg kapott volna. A látogatók technikai igényeit szolgálta a kerékpárgarázs, a nyilvános telefon és a ruhatár. Szociális intézményként a személyzet étkezője és társalgója működött volna. („Elkülönítve a közönségtől, mert szolgálati érdekből kívánatos, hogy a személyzet tagjai mind sűrűbben találkozzanak és beszélgessenek egymással.") A könyvtár működésének technikai hátterét a könyvkötészet (190-240 m2) és a nyomda (40-50 m2) biztosította. A könyvtárhoz kapcsolódtak a Népháza termei: Nagyterem (800-1000 személy befogadására), tantermek, laboratóriumok, egyleti helyiségek, gyűjtemények, nyilvános étkező és társalgó. A Tisza Kálmán téri terv külön érdekessége a lapos tetőre tervezett 4-500 m2-nyi függőkért és egy csillagvizsgáló torony. Szabó koncepcionális terve nem egyszerűen az angol-amerikai példák adaptálása. Könyvtárfilozófiai alapállása az a meggyőződés, hogy az ember elsősorban társas lény, homo socialis, a közkönyvtárnak ezért mindenekelőtt a társadalmi kérdésekre választ kereső embert kell szolgálnia, a leghétköznapibb - napilap szintű - igényektől a tudományos kutatásig. A programterv ennek a gondolatnak koherens megvalósítása. A tervezett könyvtár, ha megépül, gyökeresen átformálta volna a magyar könyvtárépítés elveit és azon túlmenően a hazai könyvtári gondolkodásmódot is. Tervezett kapacitása (napi 2000-2500 látogató) többszörösen felülmúlta a budapesti közkönyvtárak együttesét is (Nemzeti-, Akadémiai-, Egyetemi Könyvtár), ez pedig nyilvánvalóan a budapesti könyvtári viszonyok teljes átrendeződéséhez vezetett volna. A könyvtárosi szakma egyes véleményadói eleve eltúlzottnak és ezért keresztülvihe- tetlennek tartották.11 Tervpályázat Az építészek számára kiírt nyílt tervpályázat „a Tisza Kálmán (ma: Köztársaság) térre tervezett községi nyilvános könyvtár és közművelődési intézet vázlatos tervrajzaira" 1911. január 12-i dátummal jelent meg.12 Az eredetileg márciusra kitűzött határidőt rövidesen a 13.289/1911 sz. tanácsi határozattal május 5-ig meghosszabbították. Az építészek tájékoztatásául szolgált a Szabó Ervin által kidolgozott és a pályázati kiírással közösen megjelentetett részletes pályázati program, a január 28-án megtartott városházi tájékoztatás és a Népművelés februári tematikus száma a könyvtári kérdésekről, benne Málnai Béla cikkével az újabb magyar könyvtárépületekről. A tervpályázat kiírásával kapcsolatban már 1911. február 3-án problémák merültek
