Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A városi könyvtár új modelljének kialakítása az előzmények és az 1910-es év eseményei
A városi könyvtár új modelljének kialakítása 111 szemben a példának tekintett angol-amerikai városi könyvtárakban az ifjúsági irodalom forgási sebessége 12-21 kötet között mozog.-Az iskolai könyvtáraknak minden jóakaratú fejlesztése reménytelen vállalkozás, mert előbb-utóbb felülkerekedik bennük az iskolai tekintély elve és az uniformizálás.- A nevelők szakmai tájékozódását jobban fogja szolgálni, ha majd a városi könyvtár pedagógiai részlegéhez fordulnak. Helyben néhány alapvető kézikönyv is elégséges.80 Az iskolai könyvtárak védelmét Gulyás Pál képviselte válaszcikkében, így vitázva Szabó érveivel:- A kisiskolások ellátása könnyű megközelítést, tehát decentralizálást követel, a főváros területén ezért legalább 50 fiókra lenne szükség. Ez jelenleg megvalósíthatatlan.- Az ifjúság olvasókedvét fokozó közkönyvtári szabadság az ifjúsági részlegekben csak látszólagos lehet, mert az iskolásgyerekek csakis a legnagyobb körültekintéssel, pedagógiai érzékkel létrehozott könyvtárakba nyerhetnek bebocsátást.- A tantestületi könyvtárak funkciója, hogy a nevelőknek a szakirodalomban történő gyors tájékozódását biztosítsa. Ezt egy távoli gyűjtemény nem pótolja. A helyi tájékozódás néhány kézikönyvre való redukálása nagy lebecsülése a fővárosi tanári és tanítói karnak. A dilemmát a hazai (és budapesti) iskolai könyvtárügy távlataiba helyezve Szabó Ervin álláspontja „némely mozzanatában valós, ám összességében túlzó" volt.81 Alábecsülte azokat a jelenségeket, melyek a magyar iskolai könyvtárügyben az 1910 előtti években már a korszerűsödés, a nyugat-európai példákhoz való felzárkózás irányába mutattak. Ekkor már megjelent és hatott Neményi Imre korszakot nyitó műve82 a fiatalok olvasási szokásairól és az őket ellátó könyvtárak szerepéről. Neményi ebben a művében új szellemű elméleti és gyakorlati összegezést adott az iskolai könyvtárakról, s az ő megközelítése alapján Ferenczi Zoltán egyértelműen meghatározhatta az iskolai- és a közkönyvtár szerepének sajátosságát.83 Gulyás Pál Kézikönyvében - az amerikai szakírót, V.T. Harrit idézve - ugyancsak találó leírást adott az iskolai könyvtárak olvasásra nevelő, előkészítő s végső soron a nyilvános könyvtárakba vezető sajátos szerepéről. 1910-ben tehát a magyar szakirodalomban már differenciáltabb kép élt az iskolai könyvtárakról, mint amit Szabó Ervin az Emlékiratban felvázolt. Természetesen a könyvtárak valóságos képe - akár állományukat, akár használatukat tekintjük - igen messze járt a szakirodalomban megfogalmazott ideától, de e téren is történtek meghatározóan fontos lépések. Wlassics Gyula már korábban kezdeményezte a könyvtárak ifjúsági állományának kritikai áttekintését, Neményi e célra a Magyar Paedagogiai Társaságot ajánlotta, Wlassics e helyett létrehozta a Népiskolai Könyvtárakat Intéző Bizottságot. Ez - bár több téren eltért Neményi korszerű szemléletétől - az állapot fokozatos javulását
