Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Kultúrforradalom és diktatúra. Az "ötvenes évek" indulása 1949-1953
96 A főváros könyvtárának története 1945-1998 A KÖNYVTÁRI ÜZEM KORSZERŰSÍTÉSE Szabó Ervin a maga idejében a hagyományos, hivatali jellegű könyvtárral szemben üzemszerűen működő szervezetet alakított ki, s ezt a szervezetet a két háború közötti vezetőség is megőrizte. Az ötvenes évek elején azonban mind a feldolgozásra váró új állomány, mind a kiszolgálásra váró olvasók száma olyan arányokban növekedett, hogy a korábbi, lényegében kisüzemi szervezési formát nagyüzemi jeliegűre kellett átváltani. Korábban a szűkebb igénybevétel bizonyos patriarkális formákat is lehetővé tett: a Központi Könyvtár törzsolvasói tájékozottan mozogtak az intézményben, az újdonságokról a gyarapodási jegyzékeken keresztül értesültek, a katalógusok kényelmesen, nagy késéssel készültek. Mindez az ötvenes évektől már nem volt fenntartható. Másrészt a könyvtárosok száma (bár jelentősen nőtt), nem állt arányban a beáramló és feldolgozandó könyvek számbeli növekedésével, a könyvtár racionálisabb munkamódszerek keresésére kényszerült. A korszerűsítés érdekében 1952-ben a Központi Könyvtárban új szervezetet hoztak létre, a korábbi négy szervezeti egységet hat osztály váltotta fel.103 Az új, kiemelt feladatok végzésére új osztályok alakultak (Bibliográfiai, Gazdasági), más egységek tevékenységének a tartalma változott meg (a korábbi Fiókközpontból Módszertani osztály lett), más területeken pedig eddig széttagolt egységeket szerveztek egyetlen osztályba (Nyilvános Szolgálati, Feldolgozó osztály). Dienes korábban javaslatot tett a központi és a hálózati munka tartalmi összevonására, egy „racionális belső egység létesítésére", de törekvése az osztályvezetők ellenállásán részben megbukott.104 A feldolgozó munka terén a legnagyobb szervezeti változást a korábban egymástól szervezetileg függetlenül dolgozó egységek (szerzeményezés, katalogizálás, osztályozás) egységes osztállyá szervezése volt Feldolgozó osztály néven. (Vezetője Mentes Béláné lett.) Ennek az osztálynak a munkájához tartozott a gyarapítás és a feldolgozás a központ és valamennyi különgyűjtemény számára. Az átszervezésekor 19 fős osztály három csoportra tagozódott: szerzeményező, címfelvételező és szakozó részlegre. Évente átlagosan 25-26 ezer művet kellett feldolgozniuk. Az új munkaszervezet, a célszerűbben kialakított munkahelyek és az Adréma-sok- szorosítás bevezetése lehetővé tette 1952. január 30- tól a futószalag jellegű munkavégzést, ami jelentősen meggyorsította a könyv és a katalóguscédula útját. Korábban gyakran egy negyedév is eltelt, míg a könyv megérkezett a raktári helyére, a kataló103 Az új osztályok: 1. Nyilvános szolgálati, 2. Feldolgozó, 3. Módszertani, 4. Bibliográfiai, 5. Pedagógiai Könyvtár, 6. Gazdasági. 104 Jegyzőkönyv az 1951. dec. 28-án tartott osztályvezetői értekezletről. FSZEK irattár. Feldolgozó munka
