Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)

Kultúrforradalom és diktatúra. Az "ötvenes évek" indulása 1949-1953

Kultúrforradalom és diktatúra 87 olyan könyvet vigyen ki, ami nem használható kellőképpen érdeklődési köre területén. Tekintettel van a könyvtár a könyv tudományos vagy politikai színvonalára, és esetleg visszatartja a kölcsönzés elől. Meg nem felelő könyv helyett a tanácsadó osztály dolgo­zói ajánlanak jobban használható, megfelelő könyvet."81 Az adott tanácsadásokat re­gisztrálták is. „Olvasóinkról analitikus naplót vezetünk. Ebbe feljegyezzük olvasóink nevét, foglalkozását, a velük történő beszélgetések eredményét, a kért, de ki nem ad­ható reakciós irányzatú könyvek címét, valamint a marxista-leninista munkákat."82 Az olvasók idegenkedtek az ellenőrzéstől, ezt 1951-ben még csak részben vallhatta be a könyvtár: „Az olvasók legnagyobb része örömmel fogadja a segítséget, ezek rendsze­resen igénybe is veszik. Olvasóink jelentős része azonban zaklatásnak veszi és elzárkózik [...]. Világnézetüknek, beállítottságuknak megfelelően fogadják [...]"83 - néhány év múlva azonban már másként emlékeztek vissza a résztvevő könyvtárosok: „A beszélgetés jóformán soha nem sikerült, hiszen a könyvtáros az akkori körülmények között egy „megtévedttel" szemben az államhatalmat képviselte."84 Az olvasómozgalom A Szabó Ervin Könyvtár vezető szerepet játszott a későbbi évtizedekben országos moz­galommá terebélyesedett ún. olvasómozgalmak elindításában. 1949 őszén több fórum (írószövetség, Népművelési Központ) foglalkozott a szocia­lista (elsősorban a szovjet) irodalom népszerűsítésének tervével, a Szovjetunióban már működő példától inspirálva. A Nagybudapesti Könyvtárosi Aktíva érdeklődésére a Szabó Ervin Könyvtár részletes tervezetet nyújtott be, kiemelve, hogy „ilyesfajta moz­galom megindítása a könyvtár munkatervében már évek óta szerepelt, de a Párt irányítása, főleg azonban a káderhiány miatt megindításához hozzá sem foghattunk."85 A szervezett mozgalom - melynek legfőbb mozgatója a könyvtár volt - 1949 októbe­rében indult, 4-4 hónapos szakaszokra tervezve.86 Minden szakaszra kijelölték a nép­szerűsítendő műveket, az első alkalommal - 1949 október és 1950 január között - Iljin: A nagy futószalag, Illés Béla: Kárpáti rapszódia, Sayers-Kahn: A nagy összeesküvés és Szimonov: Nappalok és éjszakák című művének propagálása volt a cél. A könyvek népszerűsítésének szinte kizárólagos eszköze az ankét, az ún. könyvankét volt. Minden olvasóteremmel rendelkező fiókkönyvtárnak ankétot kellett szerveznie mind a négy műből. A célt így határozták meg: „Elsősorban a politikai szempontokat tartottuk szem előtt. Célunk az volt, hogy a szovjet irodalmat ismertessük és szerettes­sük meg." Ilyen utasítást kaptak az előadók is: „Előadóinknak minden esetben felhív­tuk a figyelmét arra, hogy jelenleg a fő hangsúly nem az irodalmi előadáson, hanem a szovjet és általában a szocialista realista regények megkedveltetésén van. Előadóinkat elsősorban politikai szempontok szerint vizsgáltuk meg és választottuk ki". Az előadók 81 Uo. 78. p. 82 Válasz az Országos Könyvtári Központ kérdőívére 1951. júl. 25. FSZEK irattár, 11/1951. 83 U.o. 84 Marót Miklós: Könyvtárunk tájékoztató szolgálata. - In: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, 1955. 73. p. -L. még: Kőhalmi Béla: Nagy könyvtáraink olvasószolgálata. In: Könyvtárügyi Szemle, 1951. 3-4. sz. 37. p. 85 Tervezet a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak a nagybudapesti olvasómozgalomba való bekapcsoló­dására. 1949. júl. 18. FSZEK irattár 49/1951. 86 A továbbiakban a könyvtár minden hónapban jelentést készített Beszámoló a FSZEK ... havi olvasómoz­galmi munkájáról címmel, FSZEK irattár, 49/1951. - Az idézetek ezekből származnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom