Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Kultúrforradalom és diktatúra. Az "ötvenes évek" indulása 1949-1953
84 A főváros könyvtárának története 1945-1998 A KÖNYVTÁR POLITIKAI-IDEOLÓGIAI SZEREPVÁLLALÁSA AZ OLVASÓK „NEVELÉSE" A könyvtár célját, az olvasók nevelését illetően a hálózat könyvtárosai pontos utasításokat kaptak. Solti Andrásné az utóbbit így összegezte: „Neveljük a budapesti olvasókat szocialista erkölcsre, áldozatkészségre, hazaszeretetre; tudatosítjuk bennük a munkához, a proletárdiktatúra államához való új viszonyt; segítségükre vagyunk abban, hogy a kapitalizmus maradványait szokásaikban és gondolkodásukban legyőzzék, harcolunk az ellenséges ideológia ellen; mozgósítjuk olvasótömegeinket a békéért való harcra; növeljük szeretetünket Pártunk, a Szovjetunió és a nagy szovjet nép iránt; segítjük őket szakmai továbbképzésükben, termelési eredményeik emelésében."69 A hálózat könyvtárosai is hittek abban - vagy úgy tettek, mintha hinnének -, hogy a szegényes állománnyal, képzetlen személyzettel képesek az olvasók személyes meggyőződését, alapvető beállítódásait rövid időn belül megváltoztatni. „Könyvtárunk olvasóiból olyan dolgozókat akar nevelni" -, írta egy kerületi könyvtár ambiciózus vezetője negyedéves (!) tervében -, „akik az ötéves terv harmadik évében a terv rájuk eső részét a legtökéletesebben valósítják meg, harcolnak a tartós békéért, szeretik hazájukat, s szeretik a felszabadító Szovjetuniót és gyűlölik az imperialista zsarnokokat."70 Soltiné idézett írásában az olvasószolgálat lényegét a „haladó szellemű" könyvtárosok és a sztálini korszak eszméit még nem teljesen magukévá tett olvasók harcában látta (a harc a korszak kedvelt, az élet minden területén alkalmazott kifejezése volt71), és az olvasók „közeledését", (ami a valóságban többnyire a könyvtár egyoldalú kínálatának kényszerű elfogadását jelentette) ideológiai győzelemként könyvelte el. „Megváltozott az olvasóknak a könyvtárhoz való viszonya" - írta egy jelentésében. „Érzik, hogy a könyvtár az övék, szívesen fogadják és kérik irányításunkat, egyre inkább hajlandók aktív közreműködéssel is előrevinni munkánkat. Persze nem állíthatjuk ezt kivétel nélkül összes olvasónkról. Maradt még terület az ellenséges ideológiák hatásával, elmaradottsággal sőt ellenséges szembeállással való harcra. De bízvást mondhatjuk, hogy ezen a területen olvasóink többsége nemcsak velünk tart, hanem nyíltan és cselekvőén ki is áll mellettünk ebben a harcban."72 Az „ellenséges megnyilvánulásokat" a kerületi könyvtárosoknak rendszeresen jelenteniük kellett. A kényszerhelyzetben levő könyvtárosok a könyvrongálásokat, az olvasók kritikus megjegyzéseit olvasmányaikkal kapcsolatban, a könyvekben felejtett feljegyzéseket minősítették ellenséges szembenállásnak. Illusztrálásul álljon itt egy belső összesítő jelentés: „Ellenséges megnyilvánulások: A 7. és 28. fiók feltűnően sok könyvrongálásról és elveszett könyvtől panaszkodik [...]. A 10. fiók közli, hogy különösen idősebb olvasói mostanában gyakran éles, rosszindulatú, ellenséges megjegyzéseket tesznek [...]. A 8. fiók időnként géppel írt egyéni leveleket talál a könyvekben. (Az egyikben klerikális 69 Solti Andrásné: A fiókhálózat működése 1949-1950-ben. Lm. l.p. 70 A 7. sz. fiókkönyvtár 3 hónapos munkaterve 1952. jan.l. - márc. 31. FSZEK irattár, fiókkönyvtárak iratai. 71 Pl. a Módszertani Osztály egyik dolgozója 1953-ban így fogalmazott: „Ha a könyv fegyver, a könyvtár fegyvertár (....) Tudjuk, mit jelent a harcban egy jól irányzott, célba talált lövedék. A könyvtár is jó helyre irányított, jó könyvvel egy-egy csatát nyer." Novobáczky Andorné: Az olvasók egyéni ízlésének kialakításáról. In: A Könyvtáros, 1953.11. sz. 15. p. 72 Solti Andrásné i.m. 7.p.