Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Kultúrforradalom és diktatúra. Az "ötvenes évek" indulása 1949-1953
76 A főváros könyvtárának története 1945-1998 1950-ben több jegyzék is készült párhuzamosan44, közülük az a lista vált széles körben nyilvánossá, amelyet a Népművelési Minisztérium készített, és a Népkönyvtári Központtal - háttérintézményével - alakított ki. Ez a jegyzék indexre tette Benedek Eleket és Gárdonyi Gézát, Molnár Ferencet és Tamási Áront (csak egy-két művüknek kegyelmezve meg), Camus, Fallada, Grimm, Hemingway, Kipling, Lamb, Upton Sinclair, Wells, Werfel, S. Zweig műveit, sőt nem kívánatos előszavaik miatt Cervantest és a Kalevalát.45 A füzetek előszavai a könyvtárosokat további jegyzékek összeállítására, újabb javaslatok tételére ösztönözték. A kivonások terén eddig is élenjáró fővárosi könyvtári hálózat most úgy érezhette: elérkezett az ideje, hogy radikálisan megtisztítsa fiók- könyvtárait. A jegyzék ugyanis azt sugallta, hogy kivonható a Horthy-korszak szórakoztató irodalmának teljes anyaga, (pl. Aszlányi Károly, Fekete István minden műve) a politikailag kompromittáltnak tekintett írók minden műve (Erdélyi József, Mécs László stb.), az országot elhagyók (pl. Márai) vagy az ideológiailag valamiben megtámadottak (pl. Hamvas) ugyancsak minden műve. S ráadásul a fővárosi könyvtár a selejtezésnél alapul vehette az iskolai ifjúsági könyvtárak számára készített kivonási listát is, amely jellegénél fogva eleve erőteljesebben szelektált, mint a közművelődésiek. Mindezek alapján 1950-ben minden korábbit felülmúló állománytisztítás történt. Eredménye a hivatalos statisztika szerint több mint 54 ezer kötet (más forrás szerint több mint 60 ezer kötet)46 kivonása volt a hálózatból. A hálózat állományából kivont kötetek száma 1945 16 074 1950 54 522 1946 22 898 1951 14 432 1947 8729 1952 23 421 1948 18 632 1953 39 147 1949 38 836 1954 10 373 A kivont könyveket a Központi Könyvtár raktárában gyűjtötték össze. Dienes László megkísérelte az anyag egy részét a központ anyagába vétetve átmenteni, ez azonban csak töredéket jelentett. A mentési akcióban résztvevő Román József emlékiratában erről a következőképpen számolt be: Dienes László „behívatta az ún. üzemi háromszöget,47 kibővítve Marót Miklóssal. Közölte velünk, hogy már beérkeztek a fiókkönyv44 A Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének vezetősége dolgoztatott ki egyet, az iskolai (ifjúsági) könyvtárak selejtezéséhez is készült lista. Ismertetésük: Varga Sándor: A magyar könyvkiadás és könyvkereskedelem 1945-1957. Bp. 1985. Gondolat. 237-251.p. - A legfontosabb jegyzékek: Útmutató üzemi és falusi könyvtárak rendezéséhez. Kiadta a Népkönyvtári Központ, kiadásának időpontja: 1950. január. - Folytatása: Útmutató népkönyvtárak (üzemi, falusi és városi könyvtárak) rendezéséhez. Bp. 1950. 169 p., megjelent 1950 októberében. 45 A listát a nyugati rádióadók magyar nyelvű adásai ismertették és kommentálták, ez a hivatalos művelődéspolitika számára is kínos volt. Révai József az MDP 1951-es II. Kongresszusán a történteket az ellenség aknamunkájának tulajdonította. „Ha mi azt mondjuk: le kell küzdenünk a nacionalizmus szellemét kulturális életünkben, akkor az ellenség élénk fejbólintások közben Gárdonyi Gézát, Benedek Eleket, a magyar népmeséket vonja el gyermekeinktől." Ekkorra azonban a könyvtári selejtezések már visszafordíthatatlanul megtörténtek. 46 A hivatalos statisztika szerint 1950-ben 54 522 művet, a hálózat munkájáért felelős Solti Andrásné beszámolója szerint 60 894 kötetet selejteztek ki. - A fiókhálózat működése 1949-50-ben. I.m. 3.p. 47 Üzemi háromszög: az intézmény vezetője, a helyi párttitkár és a szakszervezeti titkár. A párttitkár 1950- ben Pataki Ferenc, a szakszervezeti titkár Román József volt.
