Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Kultúrforradalom és diktatúra. Az "ötvenes évek" indulása 1949-1953
Kultúrforradalom és diktatúra 59 Könyvállomások mindenhol Az időszak egyik jellegzetes könyvtári intézménytípusa a letétbe adott, társadalmi munkásra bízott, szerény könyvgyűjtemény, a könyvállomás volt. Az első ilyen letétek 1945-ben jöttek létre, akkor főleg politikai, társadalmi szervezetek kértek kisebb könyvanyagot, pl. a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ) a Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DISZ) a Szabadságharcos Szövetség (MSZHSZ), majd a MADISZ stb. A könyvállomások igazi virágkorát az ötvenes évek hozták el. Dienes László 1950 elején így jellemezte ezt az intézményt: „Hiánypótló létesítmények lesznek azokban a városrészekben, ahol fiókkönyvtárat egyelőre nem nyithat a könyvtár. Egyes tömegszervezetek kapnak 200-200 kötet könyvet, melyek kezelésére egy-egy tömegszervezeti tagot kiképez a könyvtár [...] A könyvállomás ugyanúgy működik, mint egy fiókkönyvtár, hasonló szabályokkal. A könyvanyagot valamelyik fiókkönyvtár anyagából kapja és időnként cseréli. A könyvtár jelenleg 10-15 könyvállomás létesítését vette tervbe."11 Az állomások száma rohamosan növekedett: 1954-ben már hivatalosan 233-at tartottak nyilván (már amennyire a könyvállomások gomba módra növekvő, szaporodó majd elenyésző tömegét egyáltalán számon lehetett tartani12). Az ötvenes évek kulturális törekvéseinek megfelelően a könyvet minden dolgozó közelébe el akarták juttatni. Bár ez a feladat elsősorban a szakszervezetekre várt, voltak helyek, ahová azok sem jutottak el, pl. a kisipari termelőszövetkezetekbe és a peremközségek termelőszövetkezeteibe; itt a kerület fiókkönyvtárai létesítettek letéteket. Ugyancsak könyvállomásokat telepítettek a házmegbízottak helyiségeibe, sőt egyes lakóházakba is. Jutott belőlük iskolai diákotthonokba, szociális intézményekbe és főleg a politikai - társadalmi szervezetekbe, pl. a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, a Magyar Szovjet Társaság helyiségeibe. (A letétek negyede két szervezet egységeibe került.) Nyáron a strandokon szerveztek könyvtárat (ezeket főleg a gyerekek vették igénybe), és felújították a régi, kedves hagyományt, az állatkerti „mozgókönyvtárat" is, ezúttal pónilo vak húzták a kiskocsit. (1952-ben viszont az Allatkert saját céljaira foglalta le a berendezést, megszűnt a kölcsönzés.) Talán a leghasznosabb variáció a kórházi betegkönyvtár volt: az ötvenes évek derekán már 21 egészségügyi intézményben működött egy-egy letéti betegkönyvtár.13 A letéteket általában társadalmi munkásokra bízták. Náluk a kezdeti lelkesedést többnyire a közöny váltotta fel, a könyvanyag kihasználatlanul hevert, a letéti állomás működése nem állt arányban a ráfordított törődéssel, munkával, könyvekkel. Néhány helyen a letétet a fiókkönyvtár dolgozói maguk kezelték, ezeket utóbb külön kategóriaként mint „saját kezelésű könyvállomást" tartották nyilván, és csak ilyenek létesítését szorgalmazták. Néhány közülük később önálló könyvtárrá vált, mint pl. a sashalmi 11 Dienes László levele a polgármesternek 1950. jan. 6. FSZEK irattár. 12 1950-ból a könyvállomások számáról három hivatalos adat maradt fenn: az egyik 74, a másik 105, a harmadik 178 állomásról tudott. - 1954-ben már 233 nyilvántartott könyvállomásról számolt be a könyvtár, ebből 15 egyáltalán nem működött vagy felszámolás alatt állt, viszont 12 egészen újonnan szervezett is volt. Forrás: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fiókjainak könyvállomásai 1954. márc. 26. A Módszertani Osztály jelentése a Fővárosi Tanács Népművelési Osztályának. FSZEK irattár 865.33-10/1954. 13 Kiemelkedően jól működő letét volt az ORFI-ban, a Korányi Kórházban, a János Kórházban, a Szabolcs utcai Kórházban, a VIII. kér. Kun utcai Kórházában. - A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fiókhálózatának kórházi könyvállomásai 1954 augusztusában. FSZEK irattár, 865.33-10/1954.
