Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Összegzés
450 A főváros könyvtárának története 1945-1998 Összegzés A korszak összefoglalását megkönnyíti, hogy nyugalomba vonulása bejelentésekor Kiss Jenő interjúban összegezte törekvéseit.270 Az interjú készítője már Kiss Jenő-korszak- nak, az állandó újrakezdés, szüntelen változások korának minősítette. Megjegyzésére a főigazgató azt válaszolta, „talán igazuk van azoknak, akik úgy érzik, hogy a kezdeményezéseket nem vittük végig következetesen. Én inkább úgy mondanám, hogy a könyvtár megújulását mindig más-más oldaláról közelítettük meg, sokszor gyorsan egymás után, vagy éppen párhuzamosan." A pártatlan, politikamentes könyvtár megteremtésére irányuló törekvések említésére hitvallással válaszolt. „Az objektív tájékoztatásban hiszek. Meggyőződésem, hogy csak egy irányba nem lehet, nem szabad a könyvtárnak politizálnia. [...] én és kortársaim még az ötvenes évek elején [...] komolyan hittük, hogy a könyvtárat a pártatlan tájékoztatás terepévé lehet - és kell - formálni [...] Akkoriban az egész könyvtárügy 'poros' volt, tehát bármelyik területéhez nyúltunk is, minden változtatás forradalminak számított. Persze akartuk is a változásokat, és terveink voltak a különböző reformokra [...] Többször megtörtént az elmúlt időszakban, hogy a vezetésem alatt álló intézmény, nevezetesen a Szabó Ervin Könyvtár már régen tervbe vett és végrehajtott olyan könyvtárpolitikai 'újításnak' tekintett dolgokat, amelyeket mások csak később fogalmaztak meg, természetesen reformként. Ilyen volt például a nyolcvanas évek elején meghirdetett nagy állománytisztítási program. Amikor beszélni kezdtek a szakmában arról, hogy tömegesen kellene kivonni avult és felesleges könyveket, mi már régen túl voltunk ezen. Persze amikor csináltuk, óriási botrányok voltak [...] Akkor még a 'mindent megőrzés" elve szent és sérthetetlen volt, és ennek megfelelően támadták a FSZEK-et a sajtóban és a rádióban is. A Szabó Ervin Könyvtár, amikor én idejöttem, mondhatni 'csökött'271 volt. Nemcsak struktúrájában, de szellemiségében is. [...] így hát nem mondom, hogy könnyű volt a helyzetem, amikor bármit is meg akartam változtatni. Különben minden, amit elkezdtünk, valóban újdonságnak számított, nemcsak a FSZEK-ben, de a szakmán belül is. Az az elv, hogy nem nevelő, de használó centrikus könyvtárakat kell működtetni, nálunk bontakozott ki igazán. Ennek egyik kezdő eleme volt az állomány kihelyezésének a korábban megszokottól eltérő szempontja. Mi kezdtük el, és erre épült később a családi, vagy kétfedeles könyvtárak kialakításának gondolata. Ehhez persze változtatni kellett a hálózat struktúráján is. Kialakítottuk hát a főkönyvtári rendszert, de létre kellett hozni valóban központi szolgáltatásként a KESZ-t. És ez sem tetszett mindenkinek." Helyettese, akit hasonlóan a korszakot meghatározó egyik személyiségnek tekintünk, a néhány hónappal később nyugalomba vonult, Papp István nem adott korszakértékelő interjút. A korszakot a Széchenyi-szindrómával írta le. „Ha valaki konfrontálódik saját elmaradottsága és mások haladottsága közötti különbséggel, s bár tudomásul veszi személyi és anyagi erőforrásainak korlátozottságát, a lehetőségek határai között mindent elkövet a közte és a nála fejlettebbek közötti különbség csökkenté270 Pobori Ágnes: „A feladatok önmagukban meghatározzák a jövőt." Beszélgetés Kiss Jenő főigazgatóval, nyugdíjba vonulása előtti utolsó pillanatban. = Könyvtári Híradó, 1998. 10. sz. 1-4. p. 271 Csökött: csökkent, csökevényes, megakadt, fejletlen, csenevész, visszamaradott - tájnyelvi szó. Vö. Magyar szókincstár. Bp. Tinta Könyvkiadó, 1998. 130. p.
