Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A könyvtár működése 1980-1998
A könyvtár működése 419 lexikális adatok (17,3 %). A kultúra, művelődés, társasági élet témacsoport a harmadik helyre került (12,3 %). Ebben a legtöbb könyvtári szolgáltatásokról, a könyvtárak nyitva tartásával, címével, telefonszámával, díjszabásaival kapcsolatban hangzott el. Az utazásra, vendéglátásra a feldolgozott kérdések 10,6%-a irányult. A sport 4,48%, az egészség, gyógyászat, szociális ellátás 5,96 %, az üzleti élet, a pénz, a biztosítás témakör 5,66%, a közélet, politika, társadalmi szervezetek, intézmények témacsoportja 6,6 %-kal részesedett a kérdésekből. A felmérések segítettek a gyűjtőkör alakításában, bővítésében, és a más információs központokkal való együttműködésben. További érveket adtak a technikai fejlesztéshez. Felszínre került számos tapasztalat, amelyet később a vidéki könyvtárak is jól hasznosíthattak közhasznú információs szolgálatuk létrehozásában. A közhasznú információs szolgálatban a több mint tíz év folyamán összegyűlt tapasztalatok segítségével tervezhették meg az új Központi Könyvtár közhasznú információs tevékenységét. A közhasznú információs szolgáltatások révén végül is a hagyományos könyvtári tájékoztatás bővült, színesedett.175 Szociális szolgáltatások Az 1981. évi IV. országos könyvtárügyi konferencia ajánlotta, hogy a (közművelődési) könyvtárak fordítsanak figyelmet a hátrányos helyzetűekre. A szociális funkció a hátrányos helyzetűekre szűkítve, eltérő tartalmat takart. A Vadász utcai könyvtár - tíz éves szociális munkája után még 1982-ben is - az öregséget, betegséget, mozgásképtelenséget tekintette elsősorban hátrányos helyzetnek, s csak azután próbálkozott a csökkentlátók és a vakok ellátásával.176 Az ügy nagy jelentőségét mutatta, hogy - a főigazgató szerint - a fővárosban 700 ezernél több 70 évesnél idősebb ember élt.177 A Vadász utcaiak 1972-ben kezdték házhoz szállítani a könyveket. Ez részben nyugdíjas olvasóik nagy számából, az olvasótáborukban képviselt 20-25%-os arányukból következett, részben Meiszner Tamásné és munkatársai helyzetfelismeréséből fakadt. 1980-tól a központtól havonta két napra gépkocsit kértek, maguk juttatták el a könyveket olvasóikhoz, s így közvetlen kontaktusba kerülhettek velük. 1980-ban hat szociális otthonban kölcsönzőhelyet működtettek az idős emberek számára. Amikor szakmai műhelyek alakultak, a Vadász utcai főkönyvtár nem érdemtelenül lett az egész hálózat munkáját koordináló és módszertanilag segítő intézmény. Az OSZK-KMK oktatási osztálya 1981-ben féléves továbbképző tanfolyamot tartott, majd kiadványt178 jelentetett meg a hátrányos helyzetű olvasók könyvtári ellátásáról, s az előadók/szerzők között több FSZEK-munkatárs volt. Ebben a munkában a könyvtárosok empatikus készsége mellett szükség volt a biblioterápia ismeretére is. A vakok és gyengénlátók számára hangkazetta-gyűjteményeket hoztak létre. 1988-ban a Rottenbiller utcai könyvtár foglalkozássorozatot indított társadalmi beilleszkedési zavarokkal küzdő, narkomán fiatalok számára, és ezt egybekapcsolta szol175 Sándor Ottóné: Hétköznapi ügyeink. Tízéves a Közhasznú Információs Szolgálat. In: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1997-1998. 26. köt. Bp. 2000. 161-164. p. 176 Benjámin Judit: A hátrányos helyzetű olvasók ellátása a FSZEK 1. sz. könyvtárában. = Könyvtári Híradó, 1982. február, 6-7. p. 177 M/ezey L/ászló M/iklós: A FSZEK dolgozóinak értekezlete. Kiss Jenő főigazgató beszámolója. = Könyvtári Híradó, 1982. március 1-2. p. 178 Hátrányos helyzetű olvasók könyvtári ellátása. Szerk. Csapó Edit. Bp. Múzsák, 1984. 113 p.
