Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A könyvtár működése 1980-1998
410 A főváros könyvtárának története 1945-1998 hobbi, a felgyorsult társadalmi folyamatok iránti érdeklődés.) Nőtt a periodika kereslete. Prognosztizálták (és ez be is következett!): a jövőben nő a telefonon információt kérők száma, több lesz az időtöltés, társalgás, tanulás, olvasgatás, melegedés szándékával történő látogatás, fokozódik a könyvrongálás, lopás, tudatos „elvesztés", sokan csak egy könyvért iratkoznak be.142 1990-től hónapról hónapra nőtt a kölcsönzők, a helyben használók, az információt keresők száma. 1990-ben tizenöt kerületben több a kölcsönzött dokumentum, tízben a beiratkozó is: „eddig szokatlan sorok képződnek a kölcsönzőpultok előtt..."143 A csökkenő lakossági könyvvásárlás miatt nőtt a könyvtárnak az otthoni olvasmányokat/olvasást kiegészítő funkciója, de a praktikus információk és hordozóik iránti igény is. „Az emberek egyre inkább könyvtárainkban próbáltak választ találni kérdéseikre, problémáikra. A legkeresettebb témakörök: kül- és belpolitikai események, Erdély; egészséges életmód, gyógynövények, testmozgás, jóga, reformkonyha, vegetarianizmus, agykontroll; parajelenségek, okkult tudományok; szeretet, vallás; számítástechnika; gazdasági vállalkozások, jogszabályok, marketing, menedzserképzés; nyelvtanulás és még egyszer nyelvtanulás; könnyű kikapcsolódást nyújtó szépirodalom; tan- könyvpótló társadalomtudományi olvasmányok."144 Ekkoriban romlott országosan a közkönyvtári helyzet is. Az a veszély fenyegetett, hogy az állampolgár hamarosan csalódni fog. Másfelől azt remélték, hogy növekszik a közkönyvtárak társadalmi szükségességét és értékét vallók köre.145 Azt is rögzítették: „könyvtárhasználóink több mint fele a valamilyen szintű oktatásban résztvevők köréből kerül ki; bár igényeik kielégítésére nagy erőfeszítéseket tettünk, mégsem mondhatjuk azt, hogy ez maradéktalanul sikerült. Részben az iskolai, felsőoktatási könyvtárak felkészületlensége, részben az elavult tankönyvek pótlására kijelölt kötelező és ajánlott olvasmányok szerény példányszáma, részben beszerzési kereteink korlátozott volta okozta, hogy olvasóink több kudarcélményben részesültek, mint amennyi még elviselhető..."146 Nehéz tendenciákat kimutatni, mert az eredmények erős hullámzást mutatnak, s nem bizonyos, hogy azonos tényezők hatására. Attól függ, melyik évet melyik másikkal hasonlítjuk össze. A használati mutatók érzékeny műszerként jelezték a használati díjak emelésének hatásait, a fiókkönyvtárak tatarozását, a nyitvatartási idő szűkülését - de azt is, ha nem volt ilyen esemény. 1992-ben arra figyeltek fel, hogy az újonnan beiratkozok és a tagságukat megújítok aránya eltolódott az utóbbiak rovására: több lett az új olvasó, s kevesebben tartottak ki. A gyerekek „eltűnését" demográfiai apállyal és a kulturális paradigmaváltással magyarázták. (A könyv dominanciája csökkent, ez csak egy lett a megismerés eszközei közül.) Kicsi, közepes és nagykönyvtár egyaránt inkább a szellemi rekreáció, felüdülés, kikapcsolódás, szórakozás tömegszükségletének tudott megfelelni. Ezt a funkciót a könyvtár vezetősége tudatosan vállalta is. A romló körülmények ellenére növekvő igénybevételt az AV-dokumentumok kínálatával („a bibliotéka videotékává alakulása fenyeget"), a speciális szolgáltatásokkal magyarázták. A közhasznú információ egyre több könyvtárba jutott el. Megkezdték a gazdasági, vállalkozási információ-szolgáltatásokat; jogszabálygyűjteményeket, kerü142 Vö. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1988. évi jelentése. Bp. 1989. FSZEK házi soksz. 21. p. 143 A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1990. évi jelentése. Bp. 1991. 4. p. 144 uo. 145 Katsányi Sándor: Kigázolás? = Könyvtári Híradó, 1992. 1. sz. 1-2. p. 146 Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Jelentés, 1991. Bp. 1992. 3. p.
