Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A könyvtár működése 1980-1998
388 A főváros könyvtárának története 1945-1998 Az állományracionalizálást hátráltatta a struktúra, s a feltételek hiánya, de szerepük volt az emberi tényezőknek, a beszerzési beidegződéseknek, a helyi túlzásoknak is. A 'hátha keresni fogják', 'illik, hogy megvegyük' típusú gyűjtemények jöttek létre. A főkönyvtári vezetők döntési jogának bővülése lassan változtatott a régi gyakorlaton, az állomány összetételén. A fiókkönyvtárakban gyökeres változásról azonban tíz év után sem lehetett beszélni. Bár akciók itt is kimutathatók, de kevésbé sikerült a ballaszttól megszabadulni. Igaz, a gyarapodás erősebben itt sínylette meg a pénzügyi nehézségeket. Nem felejthető, hogy miközben az új információhordozók a hálózatban törtek gyorsabban utat maguknak, az 1990-es évek gyarapodásában a hagyományos (nyomtatott) dokumentumok a számokból kiolvashatónál nagyobb mérvű csökkenést szenvedtek el. A nehézségek leküzdésében a korszak közepétől egyre nagyobb szerepet vállalt a KÉSZ. Kiemelt adatai is ezt mutatják. Érdemes megjegyezni, hogy jó egy évtized után állománya mintegy 180 ezer egységre nőtt, igaz, ennek alig harmada volt nyomtatott dokumentum. Az 1980-as évek elejéig a nem használt dokumentumok temetői a különféle raktárak voltak. A tehertételt jelentő dokumentumoktól való megválást segítette a fölösleges állomány kezelésének megváltoztatása. A fölöspéldányok kezelésének új rendje A fölöspéldányraktárban 1984. december 31-én 348 350 dokumentum volt. Ez a raktár az utolsó három évben összesen 132 638 dokumentumot vett át, míg a könyvtárak csak 16 493 darabot vittek belőle el. A raktár emiatt használhatatlanná vált. Ráadásul a duplum-raktár a Szárnyas utcába költöztetése után hosszabb ideig nem fogadott könyveket. A Hálózati és felügyeleti osztályon 1985-ben kidolgozták a kerületi könyvtárak számára a duplumok kezelésének új rendjét. A főkönyvtáraknak az erre szánt könyveket jegyzékbe kellett foglalniuk. A fölöspéldányraktár - első választóként - ezen túl csak a számára fontos könyveket kérte. Vagyis tudatos állományépítésbe kezdett. A főkönyvtár a fennmaradó könyveket az OSZK Fölöspéldány-központján keresztül köröztette. Az igények kielégítése után maradó köteteket a főkönyvtár értékesíthette. A terv szerint hozzávetőlegesen 150 000 könyvtől kellett volna megszabadulni ahhoz, hogy a raktár ismét funkcionálhasson. A kiárusítás alkalmával 7563 könyvtől szabadult meg a raktár. Az OSZK Fölöspéldány-központja 30-40 000 kötetet vett át. Az akció lebonyolítására a főkönyvtárak hetente egy munkatársat küldtek a duplumraktárba. A KÉSZ megszervezése radikális változást hozott. A neki szükséges 30 000 használható kötet kiválogatása után mintegy 300 000 kötetet küldtek zúzdába, s ezzel a fölös- példány-probléma megoldódott.97 A korszak másik jellemzője az állomány összetételének tipológiai megváltozása volt. Nem előzmények nélkül, ám szembetűnően mégis ekkor törtek be a 20. század új rögzítési technikával készült dokumentumai, a könyvtárhasználatot (is) alapjaiban megváltoztató ismerethordozók. Ekkortól zajlott le a könyvtárak multimédiássá válása. Ebben is részben más a helyzet a központban, mint a hálózatban. 97 Babákné Kálmán Mariann: „Akció" a duplum raktárban = Könyvtári Híradó, 1985. július-augusztus, 16-17. p.
