Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A könyvtár működése 1980-1998
A könyvtár működése 361 Az éves gazdasági jelentések érzékeltették az 1986-as hálózatfejlesztési koncepció jótékony hatását. 1990-re mintegy 40 egység alakult át - központi és/vagy kerületi támogatásból - családi vagy kétfedeles könyvtárrá. A helyiségeket felújították, kicsinosították. A felújítási-tatarozási lehetőségek, a könyvtárak elhelyezési körülményei az 1980-90- es évtizedben hektikusan alakultak. Az 1970-80-as évek fordulóján áttörés zajlott le: először épültek 1000 négyzetméteres „nagy könyvtárak". 1980-ban elkezdték a Zenei Gyűjtemény bővítését, felújították a III. kér. Fő téri gyermekkönyvtárt, több mint 10 fiókban tatarozást végeztek. 1981-ben befejezték a Zenei Gyűjtemény, és a Kertész utcai könyvtár átalakítását. Aztán leálltak a könyvtárépítések, a Központi Könyvtárét előbb elhalasztották, majd a feledés fátylát borították rá. A felújítási pénzekhez is csak póthitelekből juthatott a könyvtár. A '90-es évtized elején a kevésbé frekventált területek feladása fejében új, korszerűbb helyiségekhez jutottak fiókok, felújítási és tatarozási keretek nyíltak. (1993-ban a 2 milliós felújítási keretet 14,4 milliós tatarozási összeggel toldották meg.) 1994-ben érdemes volt a 22 fős Tervszerű Megelőző Karbantartás (TMK) megszervezése a munkanélküli kontingens terhére. 1994-ben megkezdődött a szolgáltatóház beruházása. 1997-ben az 1500 négyzetméteres kőbányai könyvtár felújítása nem a legnagyobb tétel volt, hiszen az Ötpacsirta utcai rekonstrukció mellett eltörpült. Sőt, zajlott a Kontyfa utcai, 141 négyzetméteres könyvtár felújítása, indult az újpesti, a Király utcai 800 négyzetméteres és a III. kér., Füst Milán utcai 460 négyzetméteres könyvtár rekonstrukciója. 1998-ban - a központi rekonstrukció elindításán kívül - 23,5 millióból a kőbányai Szent László téri, a Dagály utcai és a Liszt Ferenc téri könyvtár felújítása is folyamatban volt. A rendszerváltás nehézségeinek leküzdésében nélkülözhetetlen volt az audiovizuális dokumentumok forgalmazásából származó bevétel ugrásszerű növekedése, amely a '90-es évtized közepéig tartott. Nemcsak önfenntartó volt, de sokat segített az egyéb költségek növekedésének kivédésében is. A helyiségekkel való gazdálkodás jogának megszerzéséig (1993) évente 50-100%-kal nőttek a könyvtárak bérleti díjai. A vezetőség takarékossági intézkedésekre kényszerült. (Irodák, raktárak bérbeadása, az árak, díjak emelése stb.) A béralapot csak a megkapott mértékben növelhették, de a dokumentum-, anyag- és eszközbeszerzés számláit ki tudták fizetni. A könyvtári forgalom növekedett, olyannyira, hogy az ellátásához szükséges létszámemelés nélkül a szakmai színvonal romlásával fenyegetett. Az 1990-es évtizedben a fokozódó létszámhiányt munkanélküliek foglalkoztatásával ellensúlyozták, a Fővárosi Munkaügyi Központ által rendelkezésre bocsátott keret terhére. (1994-ben 100 fő volt a keret. 1995-ben is, de ezt csak 90%-ban tudták kihasználni. 1996-ban a 135 fős keretet 75-80%-ban tudták kimeríteni. 1997-ben szóvá tették: „a kvalifikáltságban egyre romló színvonalú és e színvonalhoz mérten is rosszul fizetett munkavállalói állomány egyre kevésbé képes biztosítani a szakmai kihívások élőmunka fedezetét." 1998-ban a 130 fős keret terhére 77 dolgozóval létesítettek közhasznú jogviszonyt, a megszűnések száma 123 volt. Az évtizedet jól illusztrálja két jelentés summája. „A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár pénzügyi nehézségek nélkül, pénzügyi egyensúlyát megőrizve még működik. Szinten tartásról, [...] belső erőforrásokról azonban már régen nem beszélhetünk. Támogatási többlet hiányában ma már egyetlen járható út az erőforrások átcsoportosítása, szolgáltatások csökkentése révén a mai színvonal konzerválása." 1995 Janus-arcú. „Az
