Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 313 A kulturális miniszter a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárt 1981-től I. osztályú tudományos könyvtárrá minősítette. (A vidéki hálózati központok, a megyei könyvtárak egy része is tudományos könyvtári minősítést kapott, helyismereti/történeti tevékenységük okán.) Az országos ágazati szakkönyvtári funkció, valamint a nagy múltú Budapest Gyűjteményben és a Zenei Könyvtárban egyaránt nyújtott tudományos szak- és magas szintű közművelődési könyvtári szolgáltatásai révén okkal kapta a FSZEK e rangot, jóllehet főhivatású kutatókat nem foglalkoztatott, a szó szűkebb értelmében kutatási tevékenységet az intézmény nem folytatott. A retrospektív és kurrens bibliográfiák, a feltárási-kutatási segédeszközök, stb. létrehozásában résztvevőket ide sorolva, a főigazgató viszont okkal állította, hogy „a Központi Könyvtár 116 szakalkalmazottja közül 57 munkatárs végez - munkakörében részben vagy egészében - kutatómunkát, azaz a feltárással és rendszerezéssel, szakirodalmi kutatással, módszertani munkával, olvasáskutatással stb. foglalkozik..." Egy kandidátus volt ekkor és 4 fő kapott kutatónapot.198 A központ az általános tudományos feladatok teljesítésére nem tudott, és a főváros számos tudományos szakkönyvtára gyűrűjében, nem is igen akart vállalkozni. Az 1970- es évek intézményi fejlesztési tervei nem tisztázták a központ és a fiókhálózat viszonyát, az 1986-87-es hálózatfejlesztési viták is csak érintették. A Fővárosi Tanács VB. 1985. január 8-i határozata bővítéssel egybekötött felújításról vagy új épület emeléséről döntött és ezzel ismételten napirendre tűzte, sürgette a Központi Könyvtár funkcióinak (újra) értelmezését. A nyomasztó elhelyezési és gazdálkodási gondok, stagnáló eredmények és az átalakuló elvárások, a könyvtárhasználati szokásokban bekövetkező változások - a vállalható feladatok újragondolására ösztönöztek. Koncepció kidolgozását sürgette a Központi Könyvtár kölcsönző tevékenységéről 1987 elején elvégzett, sokkoló hatású elemzés is. 1987. január 10. és február 10. között vizsgaidőszakban, február 12. és március 10. között vizsgaidőszakon kívül, 24-24 napon át felmérést végeztek a Központi Könyvtár kölcsönzéséről. Az összegyűlt 5505 nem teljesített kérőlapot elemezve arra kerestek választ, mennyi a teljesítetlen kérések száma, miért nem kapta kézhez a művet az olvasó, hányszor kértek egy adott művet, volt-e az adott műnek helyben olvasható példánya, mi az összefüggés a példányszámok és a nem teljesített kérések között? A cél a gyűjtőkör és a példányszám pontosabb megállapítása, a kézikönyvtár fejlesztése és az olvasói igények pontosabb kiszolgálásának elősegítése volt. Az adatok a könyvtár állományában meglévő művek iránti igényeket tükrözték. A rejtett elvárások feltárására ez a vizsgálat nem volt alkalmas. A vizsgálat eredményeit Márffy István ismertette. Az olvasói kérésekből 34 %, a hosszabbításokat levonva 25,3%, vagyis minden negyedik kérés teljesítetlen volt. Nyilvánvalóvá vált, hogy a könyvtár nem képes eleget tenni az olvasói elvárásoknak; főleg a felsőoktatásban tanulók kérései maradtak kielégítetlenek. A marxizmus, vagy a statisztika iránti majdnem minden kérést tudták legalább helyben teljesíteni. Az idegen nyelvű szépirodalomból szinte semmit, mert a meglévő egy példányt is kikölcsönözték. A könyvtár szerzeményezési gyakorlata az volt, hogy a 198 Vö. Művelődésügyi Közlöny, 1981. 1. sz. ill. Kiss Jenő: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár középtávú kutatási beszámolója és terve. = Könyvtári Híradó, 1981. 4. sz. 1-4. p.
