Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 277 A tervezetthez képest szerényre (tizedére) sikerült akció vitája aligha fejeződött be a főigazgató vitazárójával. A megsértődött, kissé háttérbe vonult Sz. Kiss Csaba tanulmány méretű írásban vitte intézményen kívülre, sőt szakmán túlra a témát, külföldi szakirodalomra hivatkozott.59 Az apasztás elméleti-történeti szintre került, mindinkább összekeveredett a hálózat és központ, a tudományos szakkönyvtári és a köz(műve- lődési) könyvtári problematika. Itt a megőrzésre koncentráló régi és a használói igényekre apelláló új könyvtár vitája zajlott. Az Sz. Kiss-tanulmány több ponton vitatható. Azon szándéka azonban nem, hogy a történeti, majd a külföldi irodalomra támaszkodva megkísérelte (újból) tisztázni a FSZEK Központi Könyvtárának funkcióit. Ez beleilleszkedett a viták sorozatába. Nézete, hogy Szabó Ervin óta a központ egyik feladatának tekintett helytörténeti, helyismereti feladat nem mond ellent a széles körű, magas szintű köz(művelődési) funkcióknak, nem tévedés. Abban is volt igazság, hogy ehhez a századelőn társadalomtudományi, hiányt pótló tevékenységet illesztettek. A gyűjteményt ezen értékei és a hagyományok predesztinálták újabban a szociológia országos szakkönyvtárának funkciójára. Kemény szavakkal bírált bizonyos érdekköröket, régi beidegződéseket, gyér igényeket megcélzó állományi egyoldalúságot stb. - ezt hasonló módon visszakapta (később is) vitapartnereitől. Megfogalmazásai, akár valósak, akár túlzóak, a könyvtáros könyvtára és a használó könyvtára, a gyűjteményi érték - használati érték dichotó- miájába, vitájába illettek. Pl. „ha nincs az igény-kielégítésnek bevett szempontok szerint kialakított, világosan definiált rendje (célszerűség, kifizetődőség, precíz gyűjtőköri és szerzeményezési politika, könyvtárak közötti munkamegosztás, demokrácia stb.) és megfelelő ellenőrzés, a tudományos oldalról érkező igények könnyen feljebbsorolódnak a prioritások listáján" [...] vagy „Az intézmény egyre kevésbé az olvasókért, egyre inkább önmagáért és az elvont tudományért létezik."60 Sz. Kiss Csaba 1985-ben távozott az intézményből. Néhány hónap múltán a vita újra fellángolt, jelezve, hogy nem személye volt fontos, sokkal komolyabb dolgokról volt szó. A vita ismét kikerült a falakon kívülre - a FSZEK példáján, de nem (csak) róla szólt.61 1985 őszén a főigazgató - felhasználva az Élet és Irodalomban az irodalom társadalmi szerepéről, egyebek között a kiadók által végrehajtott könyvbezúzás „kultúrbotránya" nyomán indult, s a bátor szókimondásig eljutott vita apropóját - az állományapasztás, az elfekvő, kihasználatlan, az olvasókat (már) nem érdeklő, a könyvtárakat csak terhelő ballaszt kérdését immár az egész köz- és szakkönyvtárügyre kiterjesztve írt a szakmát 59 Kiss Csaba, Sz.: Tudományos könyvtár kontra városi nyilvános könyvtár. (A funkcionális többarcúság értelmezésének zavarai a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár történetében.) = Kultúra és Közösség, 1983. 6. sz. 43-60. p., ill. Uő: Körkép az állománykivonásról. Szemle. = Könyvtári Figyelő, 1984. 3. sz. 294-301. p., uő: Optimális méretű maggyűjtemény kialakítása a Trueswell-féle módszer alapján. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 1985. 1-2. sz. 9-14. p. Uő: Égessük el a könyveket? A könyvkivonás dilemmái. = Könyvtári Figyelő, 1985. 5. sz. 550-553. p. (Ismertetéseinek szépséghibája, hogy azok műszaki szakkönyvtárakról szóltak.) Megkésetten, de elég jól beledolgozta magát - a hazai és külföldi - elméleti és történeti szakirodalomba. 60 Sz. Kiss Csaba: Tudományos könyvtár kontra ... i. m. 56. ill. 58. p. 61 Mutatják a hivatkozott Futala, Sárdy, Sonnevend írások. A vita újabb írásai sem az intézmény orgánumaiban jelentek meg.
