Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 259 képzelések most esszé, műhelytanulmány formájában kerültek a munkatársak elé, vita során érlelődtek követendő koncepcióvá, vagy tervvé. A munkatársak a pusztán végrehajtó szerepkörből partnerré, alkotótársakká válhattak. A vezetési stílus demokratizálódott. 1980-tól az ún. üzemi négyszög rendszeresen (1982-től négyhetente) ülésezett, a bizalmi testületi ülések, munkaértekezletek demokratikus fórummá váltak. Az irányítást osztályvezetői értekezlet segítette. Ez előbb rend- szertelenül, majd kéthetente ülésezett. Döntéseiről a Könyvtári Híradó is beszámolt. A hálózatban ezt a szerepet a főkönyvtári igazgatók értekezlete töltötte be, melyet pl. 1985-ben 4, 1986-ban 6, 1987-ben már 9 alkalommal hívtak össze. 1986-tól intézményi vitafórumokat tartottak. Kiss Jenőnek és változtatásokra kész és képes csapatának lett a feladata, hogy - ha kissé megkésetten is - az új ismeret- és információhordozók terjedésére, a világban és itthon is jelentkező restrikciós, finanszírozási gondokra, a könyvtárral szembeni elvárások változásaira reagáljon. Az 1930-as években kiformálódott, azóta megmerevedett „intézményközpontú'' közművelődési könyvtár „közösségközpontúvá" alakítása már zajlott nyugaton.3 Az 1980-as évtizedre rányomta bélyegét a gazdasági nehézségek kivédésének a kényszere. Az intézmény vezetőit nemcsak újítókedvük vezérelte, a gazdaságosság, a gazdálkodás előtérbe kerülése kényszer (is) volt, a racionális megoldások a túlélést, a szinten tartást célozták meg. Ezt segítették az akkor már zajló gazdasági, társadalmi változások is. Kiss Jenő Papp Istvánnal közösen azért tudott az elkerülhetetlenné vált változ(tat)ási folyamat élére állni, mert jól ismerte a Szabó Ervinnek is mintául szolgáló nyugateurópai és észak-amerikai törekvéseket. Kiss Jenő az INTAMEL konferenciáin, külföldi tanulmányútjain (1980-ban és 1981-ben Angliában, 1982-ben az NSZK-ban, 1985-ben az USA-ban, Ausztriában) tanulmányozhatta, merre tart a világ könyvtárügye. Útja során az USA-ban igazolást kapott arra, hogy a helyismereti, helytörténeti gyűjtemény minden városi könyvtárnak szerves része, mindegyik könyvtár szakrészleges. A közhasznú információs szolgálat minden könyvtárban meghonosodott, népszerűek az ún. business-fiókok. Elterjedt a könyvtárak felnőttnevelési tevékenysége, a hátrányos helyzetűekkel foglalkozás, a fiókhálózat lépcsőzetes ellátórendszere, nagy tempóban folyik a könyvtárak számítógépesítése. Papp István az IFLA közművelődési szekciója megújításra vállalkozó munkacsoportjában tevékenykedett. írásaiban rámutatott a korszerű nemzetközi trendekre, melyek szerint a szakrészlegeket, a gyermekek ellátását, az új információhordozók megjelenését párhuzamba kell hozni a használói igényekkel. Észlelte, hogy az itthoni gyakorlathoz képest külföldön az információ szolgáltatás egyre inkább a közhasznú tájékoztatás irányába fejlődik.4 Kiss Jenő és vezetőtársai jókor kerültek posztjukra, hiszen az 1980-as években szerte Európában és az USA-ban már zajlott az egymásra hasonlító, statikus és monolitikus, egyfunkciójú könyvtárak felváltása. A „gazdagabb országok" szintén a rendszer részeként működő, sokfunkciójú és sokarcú, helyi igényekre reagáló (köz)könyvtárra váltottak át. Törekvéseik támogatására szakmai fórumokon, szaksajtóban ismertették a 3 Jones, Arthur: Irányelvek a közművelődési könyvtárak számára. = Könyvtári Figyelő, 1989. 2. sz. 190-200. p. 4 Nagyvárosi könyvtárak az USA-ban. Egy tanulmányút tapasztalatai. = Könyvtári Figyelő, 1987.1. sz. 69-78. p. A könyvtár munkatársainak külföldi tanulmányútjairól tájékoztatnak az évkönyvek jelentései, úti beszámolók és a külföldi szakirodalmi összefoglalóik, tömörítvényeik.
