Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Katsányi Sándor: Koalíciós évek a politikában és a könyvtárban 1945-1948
Koalíciós évek a politikában és a könyvtárban 23 Dienes László 1919 augusztusában, a Tanácsköztársaság összeomlásakor volt kénytelen elhagyni a Fővárosi Könyvtárat és az országot is. Bécsi, erdélyi majd berlini tartózkodása után 1931-ben a Szovjetunióba emigrált. Ott egykori munkatársa és barátja Madzsar József és egyes források szerint Dienes felesége Götz Irén is a sztálini terror áldozata lett. 1945-ben az egykori harcos és doktrinér politikus helyett egy megfáradt ember tért haza Magyarországra, aki hitt ugyan a szocializmus eszméjében, de kritikusan szemlélte, mély élettapasztalattal és humanizmussal utasította el a kommunista vezetők erőszakosan siettetett intézkedéseit és embertelen eszközeit. Élt benne a régi, a Tanácsköztársaság alatt megfogalmazott könyvtári eszme egy ideális, racionálisan szervezett könyvtárügyről; a Fővárosi Könyvtár és azon keresztül részben a magyar tudományos könyvtárak megújításának szándékával érkezett. 1946 januárjától tehát két vezetője volt a könyvtárnak. A vezetők hatáskörét nem szabályozta külső rendelkezés, a gyakorlatban azonban a korábbi könyvtárvezetői tapasztalatokkal rendelkező, koncepciózus, vezetői-irányítói képességekkel bíró Dienes alakította ki a könyvtár vezetésének formális és informális rendjét. A személyzet változása 1945-ben a könyvtár tisztviselőinek csaknem egy harmada kicserélődött, ez a Fővárosi Könyvtár történetében minden korábbi fluktuációt felülmúló változást jelentett. Többféle ok kényszerítette a távozókat a könyvtár elhagyására. 1944-ben sokan kaptak katonai behívót, a magyarországi hadműveletek befejezése után három hónappal, 1945. július 1-jén még mindig távol volt (hadifogságba esett vagy eltűnt) közülük tizenkét fő (hatan a tisztviselők közül valamint altisztek és műszakiak: fűtő, lakatos, könyvkötő.)11 Nyugatra távozott hat tisztviselő (köztük két katonafeleség), ketten közülük 1945. júliusra már visszatértek. A legszélesebb rendet a politikai igazolás kaszája vágta az alkalmazottak soraiban. A15/1945. M. E. sz. rendelet alapján Csorba polgármester március 15-én igazolóbizottságokat állíttatott fel annak kivizsgálására, hogy a köztisztviselők háború alatti magatartása „sértette-e a magyar nép érdekeit." Az igazolóbizottságok - melyek Budapesten április közepén kezdték meg munkájukat -15 könyvtári dolgozót függesztettek fel, túlnyomórészt tisztviselőket, (kivételt csak egy altiszt és egy takarítónő képezett). Felfüggesztettek mindenkit, aki a nyilas uralom alatt vállalt a könyvtárban vezető tisztséget: Homa Gyulát, Chirke Gézát, Cséry Lajost és további tíz tisztviselőt, „akik ezen rendszerrel kapcsolatot tartottak illetve rokonszenvüknek kifejezést adtak."12 Mindehhez hozzászámítva még az időközben történt, viszonylag kis számú nyugdíjazást, áthelyezést stb., az ostrom előtt 90 főből álló könyvtári tisztviselői kar létszáma 1945 júliusára 60 főre apadt. A legsúlyosabb veszteség a tudományos fokozatúakat érte. Szentkuty Csorba János polgármestertől, annak utolsó hivatali heteiben, a tisztviselői létszám sürgős rendezését kérte, „mert ha ezt az alkalmat elmulasztjuk [...] a Fővárosi Könyvtár ismét szélsőséges politikai mozgalmak melegágyává válik."13 Az új polli 1948. március 1-jéig visszatért és a könyvtárban helyezkedett el 5 fő. Ekkor még mindig hadifogolyként tartották nyilván könyvtári státusban dr. Pilinyi Lászlót, Kondorosi Sándort és Virágh Gábort. 12 3294/1945.l.sz. polgármesteri rend. 1945 ápr. 17. In: Fővárosi Közlöny, 1945.11.sz. 151.p. - Az elbocsátottak névsora: Kimutatás a Fővárosi Könyvtár esküt tett ill. nem tehetett alkalmazottairól. 1945. (aug. 15. ő) - FSZEK irattár. 13 Szentkuty Pál a polgármesternek, 1954. jún. 19. - Fővárosi Levéltár 221.762/45/XI-1945
