Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Új stratégia - régi tehertételek. Az 1970-es évek
Új stratégia - régi tehertételek 241 évek végén megállt, s egy évtizedes stagnálás következett. 1969-ben a hálózat olvasóinak száma 167 ezer volt, tíz év múlva, 1979-ben 165 ezer. A forgalom még inkább visszaesett: az 1969 évi 5,6 millió kölcsönzés 1979-re 4,3 millióra süllyedt. - Hasonlóan stagnált a Központi Könyvtár olvasóinak száma is, ott azonban már a 60-as évek elején nyilvánvaló volt: a teljesítmény az adott körülmények között nem fokozható. A megtorpanás két alapvető okra vezethető vissza. Egyrészt a lakosság egészében megtorpant az olvasási kedv; az olvasásszociológiai vizsgálatok szerint a 70-es években a rendszeres könyvolvasók száma már nem emelkedett, az olvasás gyakorisága, az olvasásra fordított idő pedig az előző évtizedhez képest jelentősen csökkent.112 Ez pontosan tükröződött a Fővárosi Könyvtár olvasótáborának alakulásában: az olvasók száma stagnált, az olvasás intenzitását mutató kölcsönzések száma csökkent. Másrészt az 1960-as évek második felében leállt a fővárosi könyvtárhálózat továbbfejlesztése, a régi, rossz minőségű épületekbe helyezett könyvtárak egyre gyakrabban szorultak felújításra, s a hosszú zárva tartásokkal kieső kapacitást nem tudta ellensúlyozni a 70- es években megnyíló néhány új könyvtár. Budapest lakosságának egyre nagyobb hányada költözött a lakótelepekre, s ezek (a József Attila telep kivételével) könyvtárilag ellátatlanok maradtak. Ekkor már csak a hivatalos művelődéspolitikai nyilatkozatok voltak bizakodók. „Mind több budapesti lakos olvas mind több könyvet" - nyilatkozta 1976-ban Révész Ferenc a Népszabadságnak,113 ellentmondva a tényeknek. A külső tényezők sorra a könyvtár ellen fordultak, a könyvtárosok pedig heroikus küzdelembe kezdtek, immár nem az olvasótábor növeléséért, mert arról rövid távon lemondtak, hanem a megtartásáért. „Nekünk optimistáknak kell lennünk" - mondta Dobos Piroska a III. Országos könyvtárügyi konferencián, pontosan kifejezve az egyre reménytelenebbnek látszó körülmények közé kerülő könyvtárosok szakmai etikai magatartását. A figyelem és a tevékenység egyre inkább arra fordult, ahonnét még új olvasók voltak várhatók: a fiatalság megnyerése lett a legfontosabb feladat. A könyvtár ifjúságpolitikája a 70-es években A 60-as évek végének zaklatott diákmozgalmai után Európa-szerte, nálunk is különös figyelemmel fordult a társadalom az ifjúság felé. A szociológia felfigyelt a sajátos, önálló ifjúsági kultúra és életmód létére, a budapesti diákéletmód sajátságait egy nagy hatású kutatási beszámoló tárta föl, részletesen kitérve a fiatalok olvasási szokásaira is.114 S ha van önálló ifjúsági kultúra, akkor ennek tükröződnie kell a könyvtári szolgáltatások rendszerében is - vélte a magyar könyvtárpolitika; az ezzel kapcsolatos kívánalmakat és feladatokat az 1971-es „Irányelvek a 18 éven aluli ifjúság könyvtári ellátásának javítására" című minisztériumi állásfoglalás foglalta össze.115 Ez az útmu112 Gereben Ferenc: Könyv, könyvtár, közönség. A magyar társadalom olvasási kultúrája olvasás- és könyvtárszociológiai adatok tükrében. Bp. 1998. OSZK. 34-35. p. 113 Varga Sándor: Könyv, könyvtár, olvasók. Beszélgetés [Révész Ferenccel] a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. In: Népszabadság, 1976. márc. 26. 114 Gazsó Ferenc - Várhegyi György - Pataki Ferenc: Diákéletmód Budapesten. Bp. 1971. Gondolat. 115 Művelődésügyi Közlöny 1971. 24. sz.
