Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Új stratégia - régi tehertételek. Az 1970-es évek
240 A főváros könyvtárának története 1945-1998 szervezője, egyik szakmai előadója Szalai Ágnes volt. Példaként szolgált a zeneművek sokrétű feltárása, s elismertek voltak a gyűjtemény kiadványai is, különösen az 1974- ben megjelent Válogatás a Zenei Gyűjtemény anyagából. (2 ezer zenemű, nyolcszáz zenei könyv leírásával.) „Ez a könyvtár ma még szinte egyedül áll az országban. Remélem, hogy mint kitűnő példa kedvezően hat a vidéki könyvtárak zenei részlegeire" - nyilatkozta Sallai István.107 A nemzetközi fogadtatás is hasonlóan kedvező volt: a Zenei Könyvtárak Nemzetközi Szövetségének108 1970-es magyarországi látogatása és a Zenei Könyvtár munkájának megismerése után Szalai Ágnest az egyesület bizottsági tagjává választották, s hamarosan a Nyilvános könyvtárak bizottságának aktív vezetőségi tagja lett, előadásokat tartott és publikált a szövetség lapjában, a Fontes Artis Musicae-ben. Részt vett a Nemzetközi Zenei Irodalom Bibliográfiája109 szerkesztésében is. A fennállásának tizedik évét ünneplő Zenei Könyvtárról 1974-ben méltán jelent meg az elismerő cikkek sora.110 A sikereket és az ünneplést azonban egyre inkább beárnyékolta a mind nyomasztóbbá váló helyiségprobléma. „Ha van valahol feszültség a korlátozott lehetőségek és a végzett munka magas színvonala között, erre talán ez a könyvtár a legjobb példa" - állapította meg a könyvtárügy egyik vezető személyisége.111 Az 1971-ben történt felújítás nem tudott változtatni a hely szűkösségén, mely lehetetlenné tette az elemi fontosságú szolgáltatások bevezetését (előadások, zenei rendezvények, csoportos zenehallgatás stb.) és megakadályozott minden külső fejlesztést. Miközben az ország más városaiban elkezdődött a zenei könyvtári szolgáltatások kibontakozása, sokrétűvé válása, a korábban úttörő szerepet vállaló fővárosi intézmény ezekből a lehetőségekből kényszerűen kimaradt. Már a könyvtár megnyitása óta lépések történtek a közvetlen szomszédságban levő 180 négyzetméter nagyságú terem megszerzéséért, de csak 1976 novemberében sikerült a használati jogot megkapni. Az átalakítás első mérnöki terve 1978-ra készült el. Az évtized végén a könyvtárosok csak az 1981-re ígért befejezésben és birtokbavételben reménykedhettek. A KÖNYVTÁR OLVASÓI A könyvtári olvasók számának növekedése már Szabó Ervin szemében is a legfontosabb mutatószámok egyike volt, s még inkább azzá lett 1949-1950 után: nem csak a könyvtári munka, hanem az egész társadalom folyamatos haladásának is egyik bizonyítékává vált. S az olvasók száma két évtizeden át országszerte folyamatosan és lendületesen emelkedett, alapot szolgáltatva a művelődéspolitika és a könyvtárosok önbizalmának. Sokkhatásként érte a könyvtárak vezetőit, mikor ez a fejlődés az 1960-as 107 Bejegyzés a Zenei Könyvtár vendégkönyvében 1973. márc. 13. 108 AIBM, Association Internationale des Bibliothèques Musicales. 109 International basic list of literature on music 110 Bánó András: Közművelődési céllal.[Interjú Szalai Ágnessel], In: Muzsika, 1974. 16. sz., 28-29. p. - Csoboth Attila: Tízéves a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Könyvtára. In: A Könyvtáros, 1974. 10. sz., 592-594. p. - A legbővebb ismertetés: Zima Istvánné: A zene szolgálatában. Tízéves a Zenei Könyvtár. In: Könyvtári Híradó, 1974. 4. és 5. sz. 111 Sallai István idézett bejegyzése
