Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Új stratégia - régi tehertételek. Az 1970-es évek
Új stratégia - régi tehertételek 221 Egyre nagyobb lett a szakadék nem csak az optimális követelmények és a valóság szerény lehetőségei között, hanem az önálló, nagy könyvtári intézményekben gondolkodó Szabó Ervin Könyvtár és munkájának irányítója, a Fővárosi Tanács Közművelődési osztálya között is. Az osztály művelődési központokat tervezett, melyekben majd a szerényebb méretű könyvtár is helyet kap. Az ellentmondás feloldására a Hálózati Módszertani Osztály 1976-ban kompromisszumos javaslatot dolgozott ki: a nagy régióközpontok ügyét a távoli jövőbe helyezte, gyakorlatilag kényszerűen lemondott róluk. Helyettük három könyvtári kategóriát állított fel: részleges felsőfokú szolgáltatás nyújtására képesek középfokú szolgáltatást nyújtók (a meglevő könyvtárak többsége) elsősorban kölcsönzőhelyek. A javaslat szerint minden kerületben egy könyvtárat főkönyvtárrá célszerű kifejleszteni.51 Az új koncepcióval a könyvtár gyakorlatilag lemondott korábbi nagy álmairól, viszont megőrizte az alapgondolatot: az egymásra épülő, differenciált ellátási szintek elvét. Ezt a kompromisszumos hálózatszervezési tervet a fenntartók is elfogadták.52 A könyvtár ennek alapján 1980-ig három részleges felsőfokú könyvtár létrehozását kérte, (Kelenföld, Újpest, Örs vezér tere), a négy régióközpont megvalósítását a távoli jövő (1986-2000) feladatává tették.53 Most már elkezdődhetett az ellátási szintek szerint tagolódó hálózatrendszer gyakorlati kiépítése is. 1974-től a racionális szervezet kialakítása érdekében fokozatosan csökkentették az önálló egységek számát, a korábban önálló könyvtárak közül a kisebbeket fiókká ill. részleggé minősítették át.54 A második bibliobusz indulásával egyidejűleg 6 fiókkönyvtárat megszűntettek. A helyi centralizációt erősítő folyamat egy jobban tagolt struktúra felé mutatott. Kezdtek elkülönülni a könyvtárak nagyságrendi szintjei, s a Hálózati Módszertani Osztály megtette az első lépéseket ezek szolgáltatási szintté alakítására. A döntő lépés a gyűjtőkörök határozott elkülönítése volt a három könyvtári kategória számára. (Erről az állomány tárgyalásakor még részletesebben szólunk.) Szakfelügyeleti rendszer. Kapcsolat a szakszervezeti könyvtárakkal Mint sajátos epizódot kell megemlítenünk a Szabó Ervin Könyvtár szerepét az ekkor bevezetett szakfelügyeleti rendszerben. 1974-ben a Tanács Művelődésügyi Főosztálya a budapesti közművelődési könyvtárak szakfelügyeletével a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat bízta meg, a tevékenységet 1974-től 1976-ig kísérleti jelleggel a Hálózati 51 Hálózati Módszertani Osztály - Szervezési Szakbizottság: Előterjesztés a könyvtárhálózat szervezete, a munkaszervezés és az ellátófunkciók továbbfejlesztése tárgyában. Ea.: Király Lászlóné. 1976. nov. 2 Gépirat, 12 p. - A kerületi főkönyvtári rendszer gyakorlati kiépítése csak 1978 januárjától indult el: ekkor kezdődtek a könyvtár tárgyalásai a főkönyvtárak kiválasztásáról a kerületi tanácsok művelődésügyi osztályaival. 52 A Fővárosi Tanács Közművelődési Bizottsága 1977. júl. 19-i ülésének anyaga. - FSZEK irattár 865.10-34/1- 3/77. - Ezen az ülésen a Közművelődési osztály (ea.: Gál István) terjesztette elő a hálózatszervezet továbbfejlesztésének javaslatát. A fejlesztési koncepció a hálózatban 1978. január l.-jével lépett hatályba. 53 Tervjavaslat a hálózat fejlesztésére. Gépirat. 1978. máj. 18. - FSZEK irattár, 865.10-21/78. 54 Pl. a 33., 40., 41. számú könyvtárat, a 12. és 15.sz. gyermekkönyvtárat.
