Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Differenciáltabb szolgáltatások felé utak és zsákutcák az 1960-as években
Differenciáltabb szolgáltatások felé 189 azonban nem ekkor, hanem 1966-ban történt meg a csepeli 46. sz. kerületi könyvtárban végzett vizsgálatnál. Itt az új kategóriákat nem csak a forgalmi statisztikában alkalmazták, hanem az állomány nyilvántartásában is, így adatokat nyertek az állomány és a forgalom viszonyáról a kor, stílus, a nyelv és az eszmei érték szempontjából. Az eredményt Dobos Piroska és Meiszner Tamásné tette közzé A szépirodalmi állomány feltárásának problémái a közművelődési könyvtárakban címmel.143 Az itt alkalmazott módszer, az esztétikai és a politikai értékeket egyaránt tükröző megoldás közel állt Dobos Piroska könyvtárpolitikai koncepciójához, ezért általános elterjesztésére is gondolt, arra hivatkozva, hogy a jelenlegi statisztikai rendszer „sem az ízlésállapot tükrözése, sem a kultúrpolitikai célok elérésére való mozgósítás terén nem tölti be feladatát." Olyan lyukkártyás katalógusrendszert tervezett, mely „a bibliográfiák százait pótolná." A terv azonban - melynek kulcskérdése a kortárs magyar szépirodalmi művek eszmei értékének meghatározása lett volna - a 60-as évek közepén már anakronisztikus volt, a könyvtár irodalmár partnerei közül senki sem vállalkozott a kortárs művek szocialista eszmeiségének beskatulyázására.144 A hatvanas évek közepétől felerősödött az a felismerés, hogy az olvasásszociológiának, mint tudománynak a könyvtárban szerezhető ismereteknél tágabb körre kell építenie. Ezt bizonyították az olvasásszociológia művelésének ekkor már alakuló, professzionális műhelyei is. A Központi Statisztikai Hivatal 1965-ben közreadta Mit olvasunk? címmel az ország egész lakosságára kiterjedő felmérését, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete támogatásával Mándi Péter végzett egzakt szociológiai felmérést (A könyv és közönsége, 1968), a Könyvtártudományi és Módszertani Központban pedig 1968-ban létrejött az igénykutató csoport (a későbbi Olvasás- kutatási Osztály elődje), mely a Szabó Ervin Könyvtárnál nagyobb kutatói apparátussal tudta az olvasási kultúra könyvtári vonatkozásait is vizsgálni. Ezekhez a vállalkozásokhoz képest a Szabó Ervin Könyvtár, mint olvasásszociológiai műhely háttérbe szorult, 1965 után már csak kisebb jelentőségű vizsgálódások folytak. A jelentősebb helyi felmérések eredményei az Olvasószolgálati vizsgálatok című sorozatban jelentek meg. 2. szám: Sugár Ágnes: Az ismeretterjesztő irodalom iránti érdeklődés a 19. sz. kerületi könyvtárban. 1966. 29 p.; 3. Tóth Dezsőné: A 20-40 éves könyvtártagok olvasási szokásai. 1966. 14 p.; 4. Oravecz Zsuzsa - Trautman Irén: Pedagógusok és egyéb értelmiségiek olvasmányai a Szabó Ervin Könyvtár 1964. évi felmérésében. 1967. 47 p. 5. Halmai Istvánné: A korszerűség néhány tartalmi jegyének vizsgálata a 37. sz. könyvtárban. 1968. 39 p. 1965 után a statisztikai jellegű felméréseket egyre inkább a hatásvizsgálatok váltották föl, a könyvtár figyelme annak kifürkészésére irányult: mi történik a mű és az olvasó között? Eszközként a célzott beszélgetések szolgáltak, ezek technikáját szakemberek segítségével sajátították el a könyvtárosok. 1964-ben Halász László és Büchler Róbert pszichológusok ismertették a módszereket,145 1966-tól pedig Koczkás Sándor irodalom- történész nyújtott rendszeresen segítséget a hatásvizsgálatok szervezéséhez, a megfelelő művek kiválasztásához. Az olvasmányok fogadtatásának és vélhető hatásának vizsgálata a könyvtárosok körében népszerűvé vált, csaknem minden könyvtárban 143 Dobos Piroska - Meiszner Tamásné: A szépirodalmi állomány feltárásának problémái a közművelődési könyvtárakban. In: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, 1966/67. 143-154. p. 144 Dobos - Meiszner i.m. 145 Bárány Éva: Hatásvizsgálatok a kerületi könyvtárakban. In: Könyvtári Híradó, 1964. lO.sz. 21-23.p.
