Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Differenciáltabb szolgáltatások felé utak és zsákutcák az 1960-as években
Differenciáltabb szolgáltatások felé 181 irodalma. (Ellenforradalom Magyarországon 1956; Szabó M:. Foglalkozása emigráns; Szabó MHontalanok stb.) A természettudományos művek helyét így jellemzi a vizsgálati jelentés: „Politikai fontosságával arányos a beszerzett művek mennyisége, de nem a forgalma."107 A művelődéspolitika által harmadikként kiemelt terület, a műszaki irodalom körül sok volt a bizonytalanság. A műszaki értelmiségiek és a technikusok egyáltalán nem fordultak szakirodalomért a kerületi könyvtárakhoz (bár korábban számukra is szereztek be könyveket) a dolgozókat szakmájukban segítő műszaki könyvek igénybevétele együttesen igen alacsony volt, noha az ekkor szervezett műszaki részlegek nagy erőfeszítéssel igyekeztek ezeket a műveket népszerűsíteni.108 A legkeresettebbek a rádióval és a gépjárművekkel foglalkozó könyvek voltak, és sokan keresték a házi munkákkal, barkácsolással foglalkozó irodalmat is. A kölcsönzött „műszaki irodalom" nagy többsége a művelődéspolitika által kitűzött elsődleges céljától eltérően nem a termelést, hanem a hobbit szolgálta. Az ismeretközlő irodalom legkeresettebb csoportjai a könyvtári statisztikában „egyéb" kategóriába soroltak közül kerültek ki. Ilyen volt a művészet (nagy részben művészek szépirodalmi életrajzai), az irodalomtudomány (ezt elsősorban a középiskolások, őket követően a pedagógusok és az egyetemi-főiskolai hallgatók kölcsönözték) és mindenekelőtt a földrajz. Ez volt a legolvasottabb ismeretközlő szakcsoport, 1960-ban a kölcsönzött ismeretterjesztő kötetek negyede ebből került ki. A valójában útleírásokat fedő csoport olvasótábora azokból állt, akik legalább képzeletben szerettek volna utazni. (Nyugdíjasok: 33 %; háztartásbeliek: 26 %; munkások 25 %; értelmiség: 19 %; egyetemi hallgatók: 9 %.) Az ismeretközlő irodalom helyzete a Fővárosi Könyvtárban híven tükrözi a kor sajátos kettősségét: egyfelől a szocialista jelszavak és tabuk között lassú elindulást egy racionálisabb jellegű (a fejlettebb ipari országok olvasási statisztikáját is jellemző) olvasmánystruktúra felé, másfelől az eredményeket szépítő önáltatást. A tájékoztató funkció lassú kiépülése a kerületi könyvtárakban Az ötvenes években a felsőoktatás mennyiségi fejlesztése növelte az igényt Budapesten a helyben olvasást is nyújtó „referensz könyvtárak" iránt (olvasóterem, tájékoztató szolgálat, gazdag kézikönyvtár), a közművelődési könyvtárak fejlesztése ugyanabban az időszakban csak a kölcsönzési igények tömeges kielégítését szolgálta. Ez az ellentmondás csapódott le pl. a Központi Könyvtárban, amelyet a közeli Orvostudományi Egyetem hallgatói tömegesen leptek el, a más célra berendezett könyvtárat kizárólag tanulmányi olvasóteremnek használva, hatalmas zsúfoltságot okozva.109 Az országos könyvtárügy szakmai irányítói helyesen ismerték föl, hogy a probléma 107 Sallai i.m. 26.p. - L. még: Rozsnyai Károly: A természettudományos művek forgalma. In: A Könyvtáros, 1961.1. sz., 18-21. p. 108 A műszaki részlegekről 1: Maruszki József: A műszaki részlegek munkája a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kerületi könyvtáraiban. In: Műszaki Könyvtárosok Tájékoztatója, 1962. 7. sz., 392-394. p. - Marton Tiborné: Könyvek és olvasóik az újpesti könyvtár műszaki részlegében. Bp. 1964. 17 p. - Tapasztalataink, 4. 109 Amikor a könyvtár vezetősége megtiltotta az egyetemi jegyzetek bevitelét az olvasóterembe, az egyetem rektora kérte a tilalom feloldását, arra hivatkozva, hogy az ő intézménye semmilyen helyben olvasási lehetőséget nem tud hallgatóinak nyújtani.
