Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Differenciáltabb szolgáltatások felé utak és zsákutcák az 1960-as években
174 A főváros könyvtárának története 1945-1998 Gyula: A péntek lépcsői; Mándy: Fabulya feleségei; Koeppen: Halál Rómában; Calvino: A kettészelt őrgróf stb., és a „dekadens, pesszimista szemléletű művek, a kapitalizmus kilátástalanságának művészi erejű megjelenítői", pl. Kafka, Camus, Cocteau stb. Új viszony alakult ki a könyvtár és a könyvkiadók között.91 A kiadók rendszeresen igénybe vették a könyvtárak tapasztalatait, a könyvtári igénykutatások eredményeit, a kívánságjegyzékeket, melyek a régebbi könyvek új kiadására vagy utánnyomására irányultak. Ugyanakkor a „problematikus" művek ügyében a könyvtár ezek közös megvitatását javasolta, s nem ritkán bírálta a könyvkiadást. (Például szóvá tették Palotai Boris: Keserű mandula című, a koncepcionális perek áldozatainak sorsáról beszámoló művének megjelentetését.92) 1960-ban könyvtáros-könyvkiadó véleménycserét folytattak a Magvető és az Európa Kiadó-v al, ezeken néhány könyvtáros kifogásolta a problematikus művek megjelentetését. A kiadók „maradi népségnek tartják a könyvtárosokat, akik nem értik a modern irodalmat, minden írótól 'pozitív hőst' kérnek számon" - érzékelte egy jelenlevő. „Aggódva és kritikus szemmel figyeljük, mert tudjuk, hogy milyen óriási körre terjed ki, milyen széles olvasótábor gondolatvilágát, érzéseit befolyásolja egy-egy 'szűk rétegnek' szánt alkotás" - írta a Könyvtári Híradó-ban egy aggódó könyvtáros, de jellemző módon a szerkesztő csak részben értett egyet vele.93 A gyarapítás kontrolljának fontos eszköze volt a Központi Címjegyzék. Ezt - miután a korábbi központi katalógus vezetését 1951 után abbahagyták, s emiatt használhatatlanná vált - 1958-ban kezdték el szerkeszteni, s 1961-ben lett 60 ezer cédulával naprakész. Vezetője Sz. Németh Mária volt.94 Minthogy ide minden újonnan beszerzett művet jelenteni kellett, segítségével a Kerületi Könyvtárak Osztálya betekintést nyert a kerületi tanácsok községfejlesztési alapjából származó (a központi költségvetésen kívüli) állománygyarapításba és az antikvár vásárlásokba is. Ezeken a csatornákon keresztül „világnézeti szempontból káros" könyvek is bekerültek ugyanis a hálózatba, mint arra a felülvizsgálat felfigyelt.95 1964 őszén a Könyvtártudományi és Módszertani Központ megindította az Új Könyvek című állománygyarapítási tanácsadót, ez a FSZEK szóbeli szerzeményezési tanácsadását fölöslegessé tette. A Kerületi Könyvtárak Osztálya azonban az Új Könyvek állománygyarapítási politikájánál szigorúbb ideológiai elvek érvényesítésére törekedett. Kifogásolták például, hogy „Mészöly Miklós: Az atléta halála c. regénye miért szerepel a törzsállományba sorolt művek között, mikor sem mondanivalója, sem művészi megformálása ezt nem indokolja."96 91 A Kiadói Főigazgatóság és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár között 1959. febr. 12-én folytatott megbeszélés összefoglalása. Gépirat. FSZEK irattár 865.10-14/1960. 92 Révész Ferenc levele (előadó: Szőke Tiborné) a Népművelési Intézet igazgatójának 1958. okt. 15. - FSZEK irattár 1.473/958. 93 Gáti Istvánné: Néhány gondolat a „problematikus" művek vitájáról. In: Könyvtári Híradó, 1961. 2. sz., 11-13. p. 94 Sz. Németh Mária: A központi katalógusok jelenlegi feladatai külföldön és Magyarországon. Bp. Országos Könyvtárügyi Tanács, 1961. - Németh Mária: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatának Központi Címjegyzéke. In: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, 1968/1969. 253-256. p. A Központi Címjegyzéknek az ellenőrzésen kívül feladata volt a hálózaton belüli könyvtárközi kölcsönzés lehetővé tétele, és a bibliográfiák készítéséhez is segédeszközül szolgált, „A mi könyveink" forrása volt. 95 Király Lászlóné: Az állományfejlesztés irányítása a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában. In: A Könyvtáros, 1961. 11. sz., 659. p. 96 Az Új Könyvek 1967. évi vitanapján a FSZEK Szőke Tiborné vezetésével részt vevő munkatársai. - Samu Gizella: Az Új Könyvek vitájáról. In: Könyvtári Híradó, 1967. 2. sz., 24-26. p.
