Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Bevezetés
14 A főváros könyvtárának története 1945-1998 ügyi intézmények, például az Országos Könyvtári Központ, az Országos Könyvtárügyi Tanács vonatkozó anyagainak megtalálása. Köszönet illeti viszont az OSZK Könyvtártudományi Szakkönyvtárát, ahonnét számos, máshol fel nem lelhető vizsgálati jelentés másolatát kaptuk kézhez, és a Budapest Gyűjtemény vezetőjét, Sándor Tibort és munkatársait segítségükért, anyagszolgáltatásaikért. Bizonyára maradtak azonban számunkra rejtett források, amelyeket majd az utánunk következő történetírók fognak feltárni és hasznosítani. Tudjuk, s munkánk során ismételten tapasztaltuk, hogy a pusztán írásbeli dokumentumokra épülő mégoly lelkiismeretesen rekonstruált képet is pontosabbá és árnyaltabbá teszik a kortárs résztvevők személyes beszámolói. Az ötvenes évek könyvtári életének bemutatása egyoldalú maradt volna Marót Miklós, Győri György, Román József, Maruszki József könyvünk számára készített interjúi, visszaemlékezései nélkül. Sajnáljuk, hogy az elmúlt évtizedek eseményeit jól ismerő könyvtáros személyiségek közül többen is sírba vitték tudásukat, Marót Miklós interjúját is a halál szakította félbe. Az oral history fontosságát könyvtárunk - vélhetően más könyvtárakhoz hasonlóan - sajnos későn ismerte fel. A közelebbi múlt megrajzolásához tartalmas beszélgetéssel és források rendelkezésre bocsátásával járult hozzá Papp István és Deák Sándor, kéziratunk tetemes részének tüzetes átnézésével, a tévedések javításával nyújtott segítséget Gálné Ballagi Ágnes, Richlich Ilona, Papp István, értékes információkat kaptunk Horváth Györgynétői Maruszki Józseftől és másoktól, mindnyájuknak köszönetét mondunk. Végül, de nem utolsó sorban köszönet illeti a lektorok, Bényei Miklós és Gerő Gyula gondos jobbító szándékú munkáját. A források esetlegességénél is nagyobb gondot okozott az 1945 utáni korszakra vonatkozó könyvtártörténeti összegezések hiánya. Felmérhetetlen segítséget jelentett volna munkánkban, ha rendelkezésünkre áll a magyar könyvtárügy utolsó fél évszázada, az Országos Könyvtári Központ, az Országos Könyvtár- ügyi Tanács, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ történetének tüzetes feldolgozása, ezek azonban megírásra várnak. A megyei könyvtárak fennállásának 50. évfordulóján született feldolgozások alig pillantanak a falakon túlra, a korszakig eljutott egyetlen szakkönyvtári intézménytörténet az utolsó évtizedeket tizenkét lapnyi terjedelemben tárgyalja. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár történetén belül csak a hálózat egy-egy könyvtárának és egy-egy részterületnek hosszabb-rövidebb időszakát áttekintő írásokra támaszkodhattunk. Az első kötettel ellentétben nem építhettünk már kimunkált, szilárd alapokra, munkánk ezért aligha lehet mentes az első vállalkozások szükség- szerű gyengéitől. A munka a szerzőknek - legyen szabad itt szubjektívnek lennünk - a felfedezések örömét is nyújtotta, több területen is. A Szabó Ervin Könyvtár múltjáról bennünk korábban kialakult képet, korábbi nézeteinket a feltárt dokumentumok több ponton módosították. Mindenekelőtt elénk tárult egy könyvtár nagy ívű fejlődése. Meggyőződé
