Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Differenciáltabb szolgáltatások felé utak és zsákutcák az 1960-as években
152 A főváros könyvtárának története 1945-1998 ám a könyvtár kultúrált használatát a túlzsúfolt helyiségekben már nem tudta megvalósítani.30 De ha olykor kényszerű megalkuvások árán is, mégis visszafordíthatatlanul megindult a főváros könyvtárai között is a szabadpolcos rendszerre való áttérés. Előnyeit és megvalósításának fontosságát 1962-ben már senki sem vonta kétségbe. A szabadpolc működésének kérdései 1961-ig az volt a kérdés: mi kerüljön a válogatópolcra? Most a kérdés megfordult és így hangzott: Mi ne kerüljön a szabadpolcra? A kívánatos arányt az útmutató így fogalmazta meg: Az állomány 2/5-öd része legyen kint a szabadpolcon, másik 2/5 része az olvasóknál, 1/5 része belső raktárban. Ide a kerültek az útmutató szerint a duplumpéldányok, a sokpéldányos kötelező olvasmányok és a „nem minden olvasó számára ajánlatos néhány mű". Ez utóbbi kategóriát a Szabó Ervin Könyvtár „szocialista szabadpolcos" gyakorlatában tágabban értelmezték Sallai István elvi meghatározásánál. Például az újpesti könyvtár felállításakor megfogalmazott elvek szerint nem kerülhettek szabadpolcra:- A politikailag kompromittált vagy disszidens írók művei.-A két világháború közötti „problematikus írók" (Bátiffy Miklós, Makkai Sándor, Herczeg Ferenc, Szabó Dezső stb.)- Bestsellernek, ill. ponyvának minősített művek (Rejtő fenő, Aszlányi Károly stb.)- A széles körben publikálni nem szándékozott művek (Camus, Kafka stb.)- Olyan művek, melyek újrakiadásától a könyvkiadás tartózkodik (Fíamsun, Mereskovszkij stb.)31 A figyelem most a működés kérdései felé fordult. A rendszer bevezetése után hamarosan kiderült, hogy az olvasók nagy része egészen más megközelítéssel keresi az irodalmat, mint ahogyan azt a tizedes osztályozásra és betűrendre épülő könyvtári szakrend elrendezi. Számos könyvtárban a tényleges olvasói igényekre hivatkozva megbontották a merev raktári rendet, és az olvasói igényeknek megfelelő tematikus csoportokat alakítottak ki mint pl. Történelmi regények, Női szemmel, Fiataloknak mindenféléről. A Kerületi Könyvtárak Osztálya és Dobos Piroska ezzel szemben a szépirodalmi művek szoros betűrendjéhez ragaszkodtak, helytelenítették a nőknek vagy fiataloknak kialakított csoportokat. „A könyvkiemelésekkel olyan könyvekre kell felhívni a figyelmet, melyek a könyvtár politikai, kultúrpolitikai céljait leginkább szolgálják." A vitában az igénycentrikus és az (ideológiai, nevelői) feladatcentrikus szemlélet is tükröződött.32 A Könyvtártudományi és Módszertani Központban ekkor már készülőben volt a szabadpolcos könyvtár működésének, szakrendjének javaslata, ennek előkészítő munkájában a Kerületi Könyvtárak Osztályának olvasószolgálati szakbizottsága is részt vett. Bár a tervezés során szerepelt a tematikus raktári rend kérdése is, a KKO 30 Jellegzetes példa volt erre a II., Török utcai 7/9. sz. alatti 37. sz. kerületi könyvtár, ahol a létrehozott szabadpolcos könyvtár működésének elemi feltételei is hiányoztak: nem volt ruhatár, a szűk és magas polcok között egymás hegyén-hátán tolongtak az olvasók. 31 Gönczi Imre: A szabadpolc és az olvasó. In: A Könyvtáros, 1961. 3. sz., 133-136. p. 32 Vita a szabadpolcos raktározásról. In: Könyvtári Híradó, 1964. 3. sz., 3-8. p. - Dobos Piroska: A szabadpolcra helyezett könyvek rendjéről. In: Könyvtári Híradó, 1964. 6. sz., 14-18. p. Ballagi Ágnes: Könyvelhelyezés a szabadpolcos könyvtárban. In: A Könyvtáros, 1964. 9. sz., 532-533. p.
