Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Differenciáltabb szolgáltatások felé utak és zsákutcák az 1960-as években
150 A főváros könyvtárának története 1945-1998 részére kiadott módszertani útmutatóban foglalta össze koncepcióját.25 A fogalom „burzsoá, liberális értelmezésé"-t (mely nevelés helyett csak tájékoztatást nyújt, és magára hagyja választásában az olvasót) szembeállította a szocialista jellegűvel, mely az eddigi célokat szolgálja új eszközökkel. „Aforma ugyan változik, [...] azonban célját és módszereit illetően nincs különbség."26 Bár a Szabó Ervin Könyvtár által ekkor elfogadott koncepció lényegesen különbözött attól, amit Sallai István fogalmazott meg (mely az olvasó önállóságát, szabad választását kívánta fejleszteni, s a könyvtár egyrészt mint információs központ, másrészt mint a társadalmi véleménycsere helyszíne jelent meg benne, nem is titkoltan angol-amerikai minták alapján 27) mégis alkalmas volt arra, hogy felnyissa a sorompót a szabadpolcos rendszer bevezetése előtt a kerületi könyvtárak körében, megindítson egy folyamatot, mely a továbbiakban a saját törvényei szerint haladt tovább. Ekkor már nem válogatópolcról, hanem - legalább is elérendő célként - az állomány túlnyomó részét, mintegy négyötödét magában foglaló nyitott állományról volt szó. Most - miután a Kerületi Könyvtárak Osztályának alapelveit egyértelmű vezérfonal tette nyilvánossá, - már nem a megvitatás, hanem a megvalósítás módjainak kikísérletezése került a napirendre. Az új rendszerre való áttérést a könyvtár vezetősége az olvasószolgálat legfontosabb feladatának, a hálózati könyvtárak döntő ügyének nyilvánította. Az áttérés feszes ütemben történt. 1960-ban a már korábban is szabadpolcosnak tekintett 4 könyvtár ( 2., 21., 22., 43. sz kerületi könyvtárak) mellé számos újabb csatlakozott, mint „szabadpolcos típusú" intézmény. Új szabadpolcos könyvtárak: I. kér., Krisztina krt. 87. - (11. sz. kerületi könyvtár) II. kér., Török u. 7. - (37. sz.) IV. kér., Újpest; Bajcsy-Zsilinszky. út 8. - (28. sz.) V. kér., Királyi Pál u. 11. - (14. sz.) VII. kér., Kulich Gyula tér 12. - (44. sz.) XIII. kér., József Attila tér 4. - (19. sz.) XIV. kér., Bosnyák u. 1. - (15. sz.) és Soroksár, Marx K. u. 128. - (35. sz.) XXII. kér., Budafok, Tóth J. u. 36. - (13. sz.) 1961-ben újabb könyvtárakat alakítottak át szabadpolcossá, ezzel a számuk 22-re emelkedett. Ekkor a kerületi könyvtáraknak mintegy fele már valamiféle „szabadpolc típusú" rendszerben működött. E könyvtárak közül kiemelkedett a 28. sz, újpesti kerületi könyvtár. Ez volt a hálózat egyik legnagyobb könyvtára és itt a közel 40 ezer kötet felét a közvetlen olvasói hozzáférést nyújtó polcokra tették ki. Az új, Bajcsy-Zsilinszky úti helyiséget kifejezetten a szabadpolc céljára építették át, a kölcsönzési adminisztráció különválasztásával. 25 Dobos Piroska: Szabadpolc rendszer a kerületi könyvtárakban. In: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, 1961.150. p. uő: Áttérés a szabadpolcos rendszerre a kerületi könyvtárakban. Bp. [1961] FSZEK. 26 p. Módszertani Útmutató. 26 Dobos Piroska: Áttérés ... i.m. 1. p. 27 Sallai István - Vargha Balázs: A szabadpolcos közművelődési könyvtár. Bp. 1963. OSZK - KMK. 139. p.
