Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A helyét kereső könyvtár. Válaszutak, pályamódosítások 1957-1959
A helyét kereső könyvtár 137 szelektált. A jegyzéket a Feldolgozó Osztály katalogizálási csoportja állította össze, Gordon Erzsébet vezetésével. Kerületi könyvtárak: az olvasói igényekre (is) épülő új állománygyarapítás Az ötvenes évek elejét a kerületi könyvtárakban ideológiavezérelt, voluntarista állományfejlesztés és kivonás jellemezte, mely nem volt tekintettel az olvasók tényleges igényeire. Nem is igen lehetett, mert a gyarapítás forrását, az államosított könyvkiadást hasonló szempontok vezették. Az ötvenes évek derekán érkezett el a számbavétel ideje, annak felmérése, hogy milyen lett az előző évek során kialakított állomány, és - ez a szempont 1956 után került először nyomatékosan szóba - mennyire felel meg az olvasók igényeinek. Az első nyilvános vizsgálatot Dobos Piroska vezetésével végezték, ő publikálta annak eredményeit is.62 A cél korántsem a tényleges igények teljes kielégítése volt: „Számunkra nem a 'minden igény' feltétlen kielégítése a feladat" - szögezte le Dobos Piroska - „nem ezért akarjuk ismerni az igényeket, hanem azért, hogy az igények ismeretében erősítsük a helyes tendenciákat, harcoljunk a helytelen nézetek ellen... A 'minden olvasónak joga van eldönteni, hogy mit akar' elv az igénykutatás szocialista célkitűzésével került szembe."63 Ez utólagos üzenet volt az olvasó szabadságát követelő kerületi könyvtárosoknak, Győry Györgynek, Keresztesi Mihálynak is. A kerületi könyvtárak átlagos kötetszáma 1950-ben 14 ezer kötet alatt mozgott, a kivonások és a tömeges könyvtárszervezés miatt mélyen alatta maradva az 1939-es 19 ezer kötetnek. Az erőteljes mennyiségi állománynövelés következtében az átlagos kötetszám 1957-re elérte, sőt meghaladta a háború előtti nagyságrendet (1957: 19 750 kötet), de ez a gyarapodás sem állt arányban az olvasók számának ez időben történt gyors felfuttatásával. Egy olvasóra a hálózatban 1939-ben 12 kötet jutott, 1957-ben már csak 7,3. Mindennek következtében a könyvtárak túlzsúfolttá váltak ugyan, de az olvasói igényeket mégsem tudták elfogadhatóan kielégíteni. A háború előtti években a budapesti lakosok városi könyvtári ellátása toronymagasan felette állt a vidéki városok túlnyomó többségének; 1957-re a vidék ezt a különbséget lényegileg kiegyenlítette, de úgy is mondhatjuk, hogy Budapest elvesztette korábbi előnyét. Az 1957-es vizsgálat meghatározó minőségi különbséget talált a régebbi és az újonnan szervezett könyvtárak állománya között. A felmérés szerint a sokak által keresett állománycsoportokban (pl. egészségügy, irodalomtörténeti összefoglalások) az olvasók igényeit a régi könyvtárak viszonylag gazdagabb állományukkal ki tudták elégíteni, az újak azonban nem. Az újabb könyvtárakban rendkívül szegényes volt a kézikönyvek gyűjteménye is, ami lehetetlenné tette a könyvtár tájékoztató szerepének mégoly szerény megvalósítását. Túlméretezett volt viszont a társadalomtudományi állomány- csoport. „A szerzeményező munkában nem vettük figyelembe az e szak iránt mutatkozó korlátozott érdeklődést" - ismerte el az 1957-es jelentés. S ráadásul e szakot igen sok kérészéletű brosúra is terhelte. 62 Dobos Piroska: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kerületi könyvtárai könyvállományának összetétele és fejlesztésének problémái. In: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957. 55-74. p. - E fejezet további adatai ebből a tanulmányból származnak. 63 Dobos Piroska: Az igénykutatás problémái és módszerei a közművelődési könyvtárakban In: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, 1960. 132. p.
