Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A helyét kereső könyvtár. Válaszutak, pályamódosítások 1957-1959
A helyét kereső könyvtár 133 Másfelől megerősítette Dobos Piroska ideológiai kételyeit a Békéscsabára tett szakmai látogatása, ahol megütközve szembesült a szabadpolc Budapesten elképzelhetetlen nyitottságával: Márai, Nyíró, Zilahy egy-egy novellája, az Erdély című antológia sőt egy Wass Albert regény is az olvasók számára közvetlenül elérhető, kikölcsönözhető volt 51 Az elméleti kételyeknél nem kisebb fékezőerőt jelentett két gyakorlati akadály. Egyfelől a rendkívül zsúfolt, kis helyiségek nem adtak lehetőséget sem a teljes állomány szabadpolcra helyezésére, sem a szabadpolccal szemben támasztott térbeli és esztétikai igények megvalósítására. Másfelől a kerületi könyvtárakban hatalmas tömegben halmozódtak fel az ötvenes években beszerzett, elavult és használhatatlan könyvek. Bár 1957-ben megkezdték ezek felszámolását, az év végén még mindig 120 ezer kötetre becsülték a könyvtárakban olvasatlanul elfekvő, holt anyagot. A szabadpolc bevezetése teljes körű állományrevíziót követelt volna. Mindez azt eredményezte, hogy - bár az országos könyvtári közéletet megpezsdítő vita hatására a hálózat több könyvtára is változtatni igyekezett addigi gyakorlatán - az újítás csak a válogatópolc nagyobb arányú növelésére terjedt ki. Ilyen kezdeményezés több könyvtárban is történt. VII. Lenin (ma: Erzsébet) krt. 32. (22. sz. kerületi könyvtár.) Dobos Piroska jellemzése szerint: „A legjobb és politikai, kultúrpolitikai céljainkat leginkább szolgáló állományrész hozzáférhetővé tétele az olvasók számára, egy olyan helyiségben, ahol ennél többre már eleve nem volt lehetőség."52 VII., Rottenbiller u. 10. (2. sz. kerületi könyvtár.) - Itt az átépítés után 4 ezer kötetet helyeztek szabadpolcra, az állomány nyolcadrészét. II., Csillaghegy, Mátyás király u. 15. (21. sz. kerületi könyvtár.) Az 1958 évi bővítés lehetőségét kihasználva az állomány jelentős részét szabadon hozzáférhetővé tették. XIV., Lumumba (ma: Róna) u. 1/3. (43. sz. kerületi könyvtár.) Az új helyiség tervezése 1957-ben indult meg. Bár a helyiségviszonyok itt lehetővé tették volna az eszményi szabadpolc kialakítását, az állománynak csak egy részét helyezték szabadpolcra. A korabeli tudósítások szerint az olvasók a közvetlen válogatás lehetőségét mindenütt örömmel fogadták, a könyvtárosok tábora azonban megoszlott, a vezetők fenntartásaiknak is hangot adtak. Robbanó bombaként hatott, mikor a művelődéspolitikai irányelvek házi megvitatása alkalmával 1958. október 22-én Győri György a teljes szabadpolcos rendszer bevezetését követelte, amit szakmai forradalomnak nevezett. A hallgatóságból sokan megtapsolták, a jelenlevő vezetők viszont sorra elítélték. Révész Ferenc, aki ugyan ekkor már nem zárkózott el mereven a szabadpolc gondolatától, de a radikális, forradalminak nevezett kezdeményezésektől visszariadt, még a tapsolókat is elmarasztalta.53 Az új rendszer bevezetésének ezt az első, felemás szakaszát az 1959. március 11-én megrendezett vitanap zárta, melyen a könyvtárak vezetői és a Kerületi Könyvtárak Osztályának tagjai vettek részt. A vélemények eltértek, de a nagy többség csak a válogatott anyag szabadpolcra helyezésével, vagyis a nagyobb méretűre növesztett valósi Beszámoló az útról: Könyvtári Híradó, 1960. 1-2. sz. 52 Dobos Piroska: Szabadpolc rendszer a kerületi könyvtárakban. In: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, 1961.146. p. 53 Az esetről jelentés készült a kerületi pártbizottságnak: Feljegyzés a művelődéspolitikai irányelvek megvitatásáról a VIII. kér. MSZMP Agitációs-Propaganda Osztályának. 1958. dec. 18. - Fővárosi Levéltár, XXXV. (13) C/1958.
