Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A helyét kereső könyvtár. Válaszutak, pályamódosítások 1957-1959
122 A főváros könyvtárának története 1945-1998 A befogadottak A forradalom leverése utáni időszak jellegzetes mozzanata volt a politikai indíttatású áthelyezés. A politikailag megbízhatatlannak ítéltek közül sokakat helyeztek könyvtárakba, mint viszonylag zárt, ellenőrizhető munkahelyekre. Sokan kerültek a Központi Könyvtárba, ahol Révész Ferenc készségesen befogadta őket, „kezességet" vállalt értük. A legtöbben a Népművelési Minisztériumból érkeztek, az ott végrehajtott tisztogatás következtében. Onnét került a könyvtárba Berza László, valamint Mikó Zoltán. 1957. február 30-án megszűnt Mikó Zoltán minisztériumi állása. 1957. április 12-től a soroksári kerületi könyvtárban kapott munkát. Polónyi Péter a Népművelési Minisztérium forradalmi bizottságában tevékenykedett, a forradalom után előbb a Fővárosi Tanácshoz került, ahol ő vezényelte le a hálózat visszaállítását (lásd A hálózat visszacsatolása c. fejezetet), majd a Szabó Ervin Könyvtárba helyezték át; előbb a Budapest Gyűjteményben, utóbb a hálózatban dolgozott. Ugyancsak a Népművelési minisztériumból került a könyvtárba, a Királyi Pál utcai könyvtár vezetőjének a Közművelődési könyvtári osztály helyettes vezetője, Gaschler Rezső. Visszakerült a könyvtárba, egyelőre segédfűtőként, a VIII. kerületi pártbizottságtól elbocsátott Pataki Ferenc. A szerkesztői állásából elbocsátott, négy évig közlési tilalom alatt álló Benjámin László költő a Központi Könyvtárban kapott állást, bibliográfiák készítésében vett részt. 13 Ugyancsak a Bibliográfiai Osztályra került (a Békéscsabai megyei könyvtárból) az író Féja Géza majd Tóbiás Áron. A Vadász utcai (1. sz.) könyvtárban kapott 1960-62 között beosztott munkatársként munkát a tanári állásától 1959-ben politikai okokból fegyelmi eljárással megfosztott Antall József is.14 Más irányból érkezett Sólyom Lászlóné (az 1950-ben kivégzett fővárosi rendőr- főkapitány, majd vezérkari főnök özvegye). 1962-től a 6.sz, Karinthy Frigyes úti könyvtár dolgozója lett. Nem mindenkit fogadott vissza a könyvtár. Nem fogadta be az 1957-ben visszatérni kívánó Hamvas Bélát és mikor 1960 tavaszán az új pártvezetőség úgy értesült, hogy a Snagovból hazatért Rajk Lászlóné vissza akar kerülni a könyvtárba, megbízták Szőke Tibornét, „hogy Aczél elvtársnál fejtse ki véleményét Rajk Lászlónénak a könyvtárba helyezése ellen."15 A riadalom azonban indokolatlan volt: bár Rajkné 1959 elején még valóban szeretett volna visszakerülni a Szabó Ervin Könyvtárba, de lemondott tervéről. Tájékozódott róla, hogy ez már nem az a könyvtár, melyet 1956 őszén elhagyott.16 Végül Kádár János adott utasítást arra, hogy Rajknét egy „kisebb forgalmú helyre" kell helyezni, így került a könyvtár helyett 1959. január 31-től az Országos Levéltárba. Vele párhuzamosan Erdős Péternél 1958. december 31-iki kelettel áthelyezték a Gorkij Könyvtárba. 13 „fáztamban ez a kis-világ/ lehelte ember-melegét..." - írta munkahelyéről A Vadaskerti úttól a Kálvin térig c. versében. 14 Először a József Attila Színház alkalmazta pénzbehajtóként. Könyvtári munkahelyéről némi pontatlansággal megemlékezik: Debreczeni József: A miniszterelnök. Antall József és a rendszerváltás. Bp. 1998. 34. p. 15 Pártvezetőségi értekezlet jegyzőkönyve 1960.márc. 21. 16 Pető Andrea: Rajk Júlia i.m. 212-213. p.
