Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A helyét kereső könyvtár. Válaszutak, pályamódosítások 1957-1959
A HELYÉT KERESŐ KÖNYVTÁR VÁLASZUTAK, PÁLYAMÓDOSÍTÁSOK 1957-1959 A november 4. után Kádár János vezetésével lépésről-lépésre berendezkedő új hatalom célja egyrészt a forradalom teljes felszámolása volt, másrészt olyan társadalmi rend kialakítása, mely a szocializmus alapján állva képes elkerülni a nagyobb megrázkódtatásokat. Az ország lakossága feszülten figyelte: kik lesznek az új hatalom részesei, mi vár a forradalom résztvevőire és milyen lesz a társadalom új rendje. Ugyanez jellemezte a Fővárosi Könyvtárat is. Ami a vezetést illeti: Révész Ferenc pozíciója fokozatosan megerősödött, de rajta kívül a könyvtár teljes felső vezetősége bizonytalan, képlékeny volt az 1953-1956 közötti vezetői válság következtében. Az új vezetés kialakítása Révészre várt, kérdéses volt azonban, hogy merre orientálódik és mennyire kap szabad kezet. Ugyancsak kérdéses volt, hogy milyen méretű „tisztogatás" vár a könyvtárra. Rajk Lászlóné Snagovban volt, a politikai harcaiban korábban mellette álló, „revizionistának" minősített kollégák azonban itt maradtak, helyzetük bizonytalanná vált. A személyi kérdéseknél nem kisebb súlyúak voltak a könyvtár távolabbi jövőjét is meghatározó szakmai kérdések: a Központi Könyvtár funkciója, a hálózat hovatartozása, csatlakozás a magyar könyvtárügy ekkor bontakozó modernizáló irányzatához (melynek egyik megjelenési formája a szabadpolc bevezetése volt), vagy ideológiai alapon szembekerülés a modernizációvalő Beillesztés-beilleszkedés a Kádár-rendszerbe „Nyugalom kell végre a népnek, fájnak a harci sebek ..." - ezzel a Janus Pannonius idézettel indította Révész Ferenc 1957 elején égjük könyvtári beszédét; a sorok a légkört is, Révész mentalitását is pontosan jellemzik. Valójában azonban a forradalom leverését követő időszakot a könyvtárban is a nyugtalan várakozás, a bizonytalanság jellemezte. A kádári konszolidáció a könyvtárban felemás módon kezdődött. 1957. február 18-án a központban programot adó munkaértekezletet tartottak, s ezen Révész Ferenc igazgatói tájékoztatását azzal kezdte, hogy pártonkívüliként beszél, és megindokolta, hogy miért nem lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba. Bár álláspontját utóbb hamar megváltoztatta, de ez a szereplése nem múlt el nyomtalanul. A könyvtárban szerveződő MSZMP pártcsoport vezetője Szalui György lett, ami logikus lépésnek látszott, mivel a forradalom napjai alatt egyedül ő vállalta nyíltan kommunista nézeteit.1 Szalai György a Horthy-korszakban a baloldalhoz csatlakozó humán értelmiséghez tartozott, 1945 után kommunista nézeteket vallott, de cionista szervezést is folytatott. 1953 után nyíltan és élesen kritizálta Rákosi politikáját. 1957 elején 1 „1956-ban, mikor mindenki hallgatott, ő volt az egyedüli, aki elmondta, hogy nem szégyelli, hogy kommunista" - mondta az eltávolított Szálairól Gordon Erzsébet. - Jegyzőkönyv a FSZEK-ben 1959. szept. 9-én tartott rendkívüli taggyűlésről. In: Fővárosi Levéltár, Pártiratok.
