Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A reformoktól a forradalomig 1953-1956
A reformoktól a forradalomig 111 tői.21 A „dolgozó nép" igényeire való hivatkozás, majd ezeknek az igényeknek a bírálata a kor levegőjében volt.22 A helyzet kétarcúságát mutatja az olvasói igények vizsgálatának megjelenése és az így szerzett ismeretek sajátos értelmezése is. A főváros kerületi könyvtárainak irányítói az elsők között alkalmazták a könyvtári igényvizsgálatok módszerét: Dobos Piroska már 1954-ben felmérte egy kerületi könyvtár nőolvasóinak szépirodalmi igényeit, a következő évben pedig Geréb Lászlóné Nyilas Márta vizsgálta munkatársaival három kerületi könyvtárban az új magyar irodalom fogadtatását. 23 E vizsgálatok deklarált célja részben az állománygyarapítási politika részleges módosítása volt, másrészt viszont az olvasók megismerése jobb irányíthatóságuk érdekében, mint azt Dobos Piroska vonatkozó tanulmányában kifejtette. Az 1955 áprilisi politikai fordulat után Szabó Ervin Könyvtárban is megkísérelte az intézmény vezetőinek egy része a szakmai munkát is visszaállítani a régi sínekre, ez azonban egyre nehezebben ment. Winterné a Népművelési Minisztériumnak írt beszámolójában 1955 végén így panaszkodott: „Hiba, hogy a könyvtárak politikai munkája nem a régi lendülettel folyik, kiállítások, tömegrendezvények ritkábbak, gyakori jelenség, hogy a könyvek ajánlásánál a könyvtárosok a tömegek uszályába kerülnek. Csökkent a kölcsönzött könyvek arányában a szovjet és az ideológiai könyvek kölcsönzése, csökkent ezeknek beszerzése is."24 A hálózat irányítóival szemben az olvasókkal közvetlenül érintkező könyvtárosok drámaian szembesültek a tényleges olvasói igényekkel. Most, hogy a lakosság egyre bátrabban fogalmazta meg kritikáját a társadalom kérdéseiben, az olvasók is egyre nyíltabban kezdték kritizálni a könyvtárak állományát, beszerzéseit. Például az éseket tettek [...] élesen kritizálták a könyvkiadást is, kevésnek tartották a választékot, ugyanakkor az új könyvek közül számosat szinte bojkottáltak, a szovjet, az új magyar szerzők közül nem egyet lekicsinylőén elutasítottak."25 A pult mögött álló könyvtárosoknak napról-napra szembesülniük kellett ezzel a kritikával. A könyvtári változások egyik rugója az olvasók szabadságra ébredése volt. A kerületi könyvtárak vezetőinek tábora megoszlott. Voltak, akik megkíséreltek valamilyen kompromisszumot kialakítani a hivatalos követelmények és saját olvasótáboruk olvasói között, mások viszont 1956 nyarán már nem elégedtek meg taktikai lépésekkel, hanem új, a szabad és demokratikus társadalom elveinek megfelelő, a pártállamitól radikálisan eltérő könyvtárfilozófiát fogalmaztak meg, „Világtörténelmi jelentőségű változások küszöbére léptünk, s e változások máris éreztetik egészséges hatásukat a könyvtári életünkben is" - kezdte vitaindító cikkét A Könyvtáros 1956 augusztusi számában Győri György, írásában teljes szabadságot és bizalmat kérve a könyvtá21 „Az olvasók helytelen igényeket is támasztottak" - nyilatkozott Barabási Rezső, a Művelődési Minisztérium Könyvtári Főosztályának vezetője. - Előfordult, hogy a könyvtárak is magukévá tették azokat ... mi más volt ez, mint az elmaradott rétegek uszályába kerülés." 22 Jellemző, ahogyan az újságíró Máté György a meddő vitákkal, a lapokban olvasható kritikákkal, a hivatalos ankétokkal szembeállítva mutatja be egy könyvtár (az óbudai kerületi könyvtár) olvasóinak tényleges igényeit. - Gondolatok a könyvtárban. In: Máté György: Úton - útfélen. Bp. 1955. Magvető. 45-61. p. 23 Dobos Piroska: Az olvasók igényeiről. In: Könyvtáros, 1954. 12. sz. - G. Nyilas Márta és munkatársai: Az új magyar irodalom olvasása a kerületi könyvtárakban. In: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, 1954. 99-107. p. 24 Winter Pálné levele a Népművelési Minisztérium Könyvtári Főosztályának, 1955. dec. 16. - FSZEK irattár, 865.10-3/3/955 25 Könyvtárosok közlései alapján: Sugár Ágnes: A 10-es számú VI. kerületi Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár ötven éves története. In: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, 1974/1975.101. p.
