Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A reformoktól a forradalomig 1953-1956
A reformoktól a forradalomig 109 zik. Ez a helyzet a burzsoá társadalomtudományi irodalomban való tájékozódást megnehezíti, egy idő múlva pedig a modern irodalom ismeretét lehetetlenné fogja tenni."14 Ugyanakkor a másik irányzat is jelen volt: a Központi Könyvtár szakmai életében mind nagyobb befolyással rendelkező Marót Miklós határozottan kiállt a szakkönyvtári szerep mellett. 1954-ben az országos könyvtárpolitikában már megkezdődött a korábbi értékrend elmozdulása, a „tömegkönyvtári" tevékenység mellett egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a tudományos és szakkönyvtárak, felértékelődött a történetileg kialakult, értékes gyűjtemények szerepe. Ennek következményeként a Fővárosi Könyvtár 1954-es minisztériumi és fővárosi tanácsi felülvizsgálatára felkért szakemberek 15 megálljt mondtak a szélsőséges tendenciáknak, és kompromisszumot javasoltak a „közművelődési könyvtár kontra szakkönyvtár" vitájában. Mindkét funkció jogosultságát elismerve egyrészt a társadalomtudományi szolgáltatások Szabó Ervin-i jellegét hangsúlyozták, másrészt az elvárható közművelődési szolgáltatásokat a kerületi könyvtárak lehetőségein túlmutató magasabb szintű igények kielégítésében jelölték meg. 16 Ez a kompromisszum mindkét szembenálló irányzatnak létjogosultságot biztosított ugyan, de kijelölte a viták mozgástereit is, kizárva egyes régi szerepkörök radikális leépítését. A vizsgálóbizottság egyértelműen állást foglalt a Budapest Gyűjtemény szervezeti visszaállítása mellett. A jelentés a könyvtárat felszólította az új, kompromisszumos funkció részletes kidolgozására. Felszólítást kapott arra, hogy az elemzést építse a könyvtár múltjára (!), Budapest könyvtári helyzetére és a szomszédos fővárosok hasznosítható példáira. E stratégiai fontosságú feladatot Marót Miklós és Zoltán József kapták meg,17 s e két könyvtáros ismert szakmai beállítódása már csaknem eldöntötte az ügy további alakulásának sorsát. A bizottsági jelentés legfontosabb közvetlen eredményeként a felszámolás alatt álló Budapest Gyűjtemény 1955. július 1-jétől ismét önálló osztállyá vált (Budapest- és Különgyűjtemények Osztálya névvel.) A KERÜLETI KÖNYVTÁRAK HELYZETE Reformok vagy visszarendeződés? A magyar könyvtárügy egy része gyorsan és határozottan reagált Nagy Imre 1953-as kormányprogramjára. Sallai István: Könyvtáraink és az új kormányprogram című cikkében18 lefordítva a Nagy Imre által meghirdetett törekvéseket a szakma nyelvére, voltaképpen egy könyvtári reformprogram alapjait fogalmazta meg. A közkönyvtár alapvető feladatai közül kiemelte az általános és a szakmai műveltség szolgálatát, a 14 Beér Jánosnak, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Tudományos Bizottság elnökénak levele Mód Péterhez. 1956.máj. 15. FSZEK irattár, 865.10-20/1956 15 A vizsgálat 1954. dec. 7-11-ig tartott, a 15 tagú bizottság vezetője Kovács Máté, a Debreceni Egyetemi Könyvtár igazgatója volt. 16 A Népművelési Minisztérium és a Fővárosi Tanács megbízásából működő felülvizsgáló csoport 1954 decemberében készítette el jelentését. Ennek teljes szövege lappang, tartalmát csak kivonatos ismertetések alapján tudjuk rekonstruálni. 17 A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, 1955, 6. p. 18 Könyvtáros, 1953.10. sz. 9-11. p.
