Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

Előszó

Egymást követték a hivatalos irodalompolitika és az líj irodalmi törekvések összecsapásából eredő viták. Ezekben Adyt siílyos támadások érték. 1908- ban az íj Időkben megjelent "A duk-duk affér" című cikkében nemcsak utánzóit, hanem követőit és barátait is megtámadta. Csizmadia Sándor 1909-ben a Népszavában kétségbe vonta Ady jogát a magyar néphez, a munkássághoz. A szocialista irodalom körül folyt vitában Schaffer Gyula pesti mázolósegéd nyílt levélben tett hitvallást Ady költészete mellett: "És ha verset akarunk élvezni és a mi sorsunk tükrébe belenézni, belenézünk Ady verseskönyvébe, amely nekünk munkásoknak szent, ha kávéházban is Írták, és csodáljuk az ő nagy művészetét... Adynak nincs alkalma sehol, de sehol, ahol közvetlenül meggyőződne sok ezer munkás szeretetéről."A levél után a Népszava közölte Ady Párizsból küldött, az egész magyar munkásosztálynak küldött üzenetét:

"Még csak mártir-fényt sem akartam,

Csak amiről a Sors tehet:

Odaadni magamtól, szépen

Ezt a nem kért, kicsűfolt semmit,

Forradalmas lelkemet."

/Küldöm a frigy-ládát/^

Ugyancsak a munkásosztályhoz való ragaszkodásáról tanúskodnak a tömeg erejét hirdető és a forradalmat sürgető versei. Szoros kapcsolatban állt a radikális diákok Galilei-körével. Több verset írt hozzájuk: A tŰz márciusa, Uj tavaszi seregszemle, A márciusi naphoz, Véres panorámák tavaszán. 1912-ben írt verseiben már a forradalomra készülő pesti utca képe jelenik meg.

"Hallgassátok az esték zümjét S friss sóhaját a reggeleknek:

Budapest futós utcáin S falvak csöndjén, dühök remegnek."

/Rohanunk a forradalomba/

Támadások, zajos ünneplések, irodalmi matinék viharos sikerei kísérték Budapesten töltött éveit, de ő magányos és otthontalan maradt. "Többnyire Budapesten és a falumban élek, s természetes, bár kissé szomorú, hogy igazában otthonom, lakásom nincs is." - írta 1913-ban megjelent Önéletrajzában.

1907-12 között többnyire Párizsban, Budapesten és Érmindszenten élt. Fővárosi tartózkodásai alatt szállodákban lakott. Ekkor már megszűnt állandó, lekötött szerkesztőségi munkája, cikkeit, novelláit, verseit kávéházakban írta.

A századforduló Budapestjén a társadalmi, társasági és politikai élet részben a kávéházakban, vendéglőkben zajlott. A fővárosi szellemi élet központjává váltak a hires pesti kávéházak: a New York, a Bristol, a Japán, a Palermo, az Abbázia Kávéház, a Kossuth Lajos utcai Magyar Világ Kávéház.

Ady Endre is megfordult a művészvilág közkedvelt kávéházaiban. Eljárt a Buna-parti Bristol Kávéházba, ahol a Nyugat szerkesztői és írói találkoztak, de jobban szerette az elhanyagolt, kopott vendéglőket, éjszakai mulatókat.

"... Engem nagy csalódások belekergettek az éjszakába.Minden napszaka ijesztő, de Budapesten legszörnyűbb a nappal. Az emberek egymás hátát tapossák. KÍn és kétség minden arcon. Mindenki ellenség, aki él. Egy nagy nyöszörgés a nap8